A művészeti egyetemeken is idealizálnak (rajz, festés) az osztály-, csoporttársaitok?

Grafikusi végzésem végén tartok és sokan, főleg a lányok, idealizált arcokat, alkatot készítenek, ahelyett, hogy az anatómiára, kiadott feladatra(térbeliség, plasztikusság, színkontraszt, anyaghasználat...) helyeznék a hangsúlyt, nagyon személyessé alakítják a rajzukat. Azt megértem és a tanárok is, hogy nem pont olyan a rajz, mint a személy, de az anatómiai pontosság az fontos szempont, akárhogy is görbítjük a dolgot. Általában jellemzőek a nagy, kerek szemek, melyek túl távol helyezkednek el egymástól, rövidebb, hegyes orr(mert az "cuki"?), határozott ajakvonalak, melyek általában nagyon ívesek is, és végül: Nőies, vékony alak...Akár egy husis néni, akár egy vállas srác, vagy egy görög fejszobor a model. Smh!

Nem vagyok ellene az önkifejezésnek, sőt, mint művészek és mint utolsó évünkben tanuló grafikusok, fontos, hogy legyen legalább kialakulóban egy sajátos stílusunk. Ezt én otthon, szabadidőmben gyakorlom is. Firkálgatok is a füzetembe, néha komolyabb dolgokat, amikből festésre váró vázlatok, néha csak tényleges firkák lesznek.

Azért kérdem, mivel majd képalkotásra(festőművészre szakosodnék) jelentkeztem egyetemre, és tudni szeretném, milyen az átlag, mekkorák az esélyeim, hogy felvegyenek. (Nem MOME-ra jelentkeztem. :P)

Ui: Én azt szoktam a lapra vetni, amit látok, mégha van is egy ideálom(pl karakteres arc, hosszú nyak...) próbálom elkerülni, kijavítani, ha véletlenül ösztönből idealizálnék.

...És igen, van hogy fiú is idealizál ugyanígy.