Biológusnak tanulók! Ki miért választotta ezt a pályát?

Általános iskolás koromban madarásztam, ornitológus akartam lenni, ez később szélesedett ökológiára.

Az ELTE TTK-n szereztem biológus MSc-t, majd PhD-t is. Nekem nagyon bejött.

Mindig egyetemen képzeltem el magam, mert ez számomra az ideális létforma: kutatni, tanulni és tanítani, tanítványokkal kutatni, terepre menni.

Ma is tanulok szakirányú továbbképzési szakokon, ez egy olyan szakma, hogy folyamatosan tovább kell képeznie magát az embernek élete végéig, mindig van új módszer, új megközelítés amit érdemes elsajátítani.

Úgy képzelem el, hogy a jövőben is ezt fogom csinálni, ha lehet itthon, ha nem lehet akkor külföldön.

Idén vagyok első éves, szintén 20 mint te kérdező, annyi hogy én srác vagyok.

Nálam nagy csalódás volt hogy a tanítási módszerben nagzon sok helyen azt látom visszaköszönni, mint amivel a középiskolában szenvedtem. Történetesen a darálást, az irreálisan nagyra szabott kerettanterv leadását, ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy a tanár mindent elmond egyszer, rákérdez hogy van-e kérdés, és ha abban a 3 percben nem érted meg, amikor válaszol, akkor tessék otthon rájönni.

Konkrétan 4 ilyen tárgzam is van (matematika biológusoknak, kémiai számitási gyakorlat, kémia alapjai, és fizika biológusoknak).

Ne tévesszen meg, ugyanolyan minden egyben ömlesztett fizika és matematika ez, mint amit egy matek irányultságú szakon tanulnának. 2. hónap végén már integrált a társaság...az azt jelenti hogy annak aki világéletében utálta a matekot, annak is 9 óra alatt kellett volna eljutnia az integrálás elsajátitásához.

És az a legzavaróbb hogy tényleg full ugyanaz az érzésem mintha 10. osztályban ülnék, és a nyomorult thálész tétellel szenvednék. Csak most már elvárnám hogy "Ember, én nem ezért jöttem ide".

Középiskolában még mindenkinek lehet mondani hogy "Nem tudhatod mi leszel, ezért megtanitunk mindenre egy kicsit"

Baromira zavar hogy még most se azt tanulom amiért jöttem. Ráadásul még csak nem is az hogy konkrét gyakorlati kérdéseket vennénk elő. Fogalmam nincs hogy mi a fenére használja egy biológus az integrálást.

Tipikus osztálytermi tudás, amivel semmit nem lehet kezdeni önmagában.

Nagyon szép, nagyon jó, csak mondanák meg mihez kell.

Annyira érződik ebből a tárgyból is hogy simán csak arra mennek hogy harmadára ritkitsák a jelentkezett tanulókat.

Most éjjel kettőkor is egy tölteléktárgyra tanulok, föld és talajtan ismeretek. A Naprendszer szerkezete, a Föld geológiai felépitése, az aptmoszféra szerkezete...

Hát ezekhez is rengeteg közöm lesz...(amúgy a Naprendszerrel még nem is szivok akkorát, hobbi csillagászkodom, de ez nem több hobbinál).

A tananyagokon kivül is vannak problémáim ezzel az egésszel. Természetesen ugyanaz a végtelenül életképtelen, kibirhatatlan bürokrata rendszer járja át az egyetemet is, mint minden közintézményt.

Egy diákigazolvány megigényléséhez kb a Jóistenig kell felmásznop időpontra, hogy megkapjam 5 hónapon belül. Emailekre nem válaszolnak, vagy ez a tipikus 4 szót bepötyög válasz gyanánt a kapcsolattartó. Nesze hülyegyerek, örüljél hogy kasptál választ egyáltalán.

aztán csodálkoznak ha elmegy a kedvem a Tanulmányi Osztályon való nyűglődéstől.

És a lakhatás...

eléggé hátrányos helyzetű vagyok, konkrétan a kollégiumon kivül nincsen hol laknom.

De az ami a kollégiumban megy...

Sok kollégiumban laktam már rövidebb-hosszabb ideig, szám szerint 3-ban, plusz rengeteg albérletben. De ez...

Én tényleg napi szinten teszem fel magamnak a kérdést hogy ezeknek az alakoknak, akik lopnak bármit ami mozditható, szemetelnek pofátlanul, tönkreteszik a konyhát két hetente, st. lesz diplomájuk? Ha csak a negyedének, akkor ezek lesznek a jövő "értelmiségi dolgozói"?

Ezekre egy talicska sódert nem bíznék rá, nem hogy egy cég papirmunkáját, vagy egy számitógépes hálózatot...

A tipikus tengő-lengő, nagyra nőtt kiskamasz szintű egyetemistákra gondolok itt. Agyrák.

Persze, vannak kivételek, de azt vártam ettől egy nagyon kicsit bizakodva, hogy hátha szűrtebb lesz a társaság. Nem az.

Egyetem mellett meg kb nulla a magánéletem. Én kis naiv azt hittem hogy két hetente egy egy nap meló még bele fog férni. A frászt. Igy is 8 tárgyból bukó... (a matekos tárgyak némelyike külön előadás, külön gyakorlat. Meg van egy növénszervezettan nevű szörnyűség...ott elismerem, én voltam a balfék, nem jól osztottam be az időmet, és nem tudtam 3 nap alatt 180 növénynevet megtanulni. )

Ja, és a főkérdésre nem válaszoltam.

Konkrétan nálam is gyerekkorban alakult ki a természethez, az élőlényekhez fűződő szeretetem mint az egyes válaszolónak.

És az érdekes az hogy nálam is az ornitológia volt ami kezdetben nagyon nagy hatást tett rám, konkrétan ornitológiai táborokba jártam 10-15 éves korom között.

Aztán idővel a genetika tetszett meg nagyon, illetve virusok. Lenyűgözőnek találtam hogy milyen tökéletesen felépitett gépek működnek az élőlényekben, tulajdonképpen olyan megoldásokkal, amiket meg kellett volna tervezni.

Számomra a sejtfelszini receptorok működése, vagy a DNS replikáció csodálatosabb bármely ember alkotta mérnöki megoldásnál.

Mindig is tényfeltáró, kutató, válasz kereső személyiség voltam.

Épp ebből adódott és adódik rengeteg problémám is, nevezetesen a hülye szabályokat és azok betartatóit ezért nem birom. Mindig megkérdezem "Miért?".

Ez a tudományban pedig hasznos jellemvonás.

Szeretnék ennek az egésznek a része lenni. Nem dijakért, meg kitüntetésekért, nem azért hogy 2200-ban az én nevemet kelljen megtanulniuk az akkori egyetemistáknak. Én ezt élvezem, hogy használhatom az agyamat, és egy olyan munkában lehetek majd, amiben soha nem lesz monotonitás. Legalábbis az én életem alatt nem.

Már ha eljutok oda.

B tervként mindig felvetül hogy elmegyek az erdélyi hegyekbe, és méhész leszek.

a lényeg hogy távol mindentől. Ha nem lehetek kutató, akkor legalább egészséges, emberi életet hagy élhessek.