Bizonytalanság a pályaválasztást illetően?

Az egyik a közigazgatás-szervezői (NKE), a másik pedig angol-történelem szakos tanár.

Az utóbbit illetően írtam azt korábban, hogy motiválóan hatott egy szakmabeli, itt az egyik tanáromra értettem a dolgot.

Persze merőben kevés lenne csak az, hogy volt egy jó tanárom, persze ez is hozzájárult ahhoz, hogy affinitást érezzek a szakma iránt.

Már kiskoromban is "tanárnéniset" játszottam a babáimmal, illetve mindig is szerettem másoknak magyarázni, tudást átadni.

Akiknek magyaráztam, azok sokszor mondták, hogy nagyon jól magyarázok, sokkal jobban megértették általam pl.a tananyagot.

Ezek mellett szeretek még úgymond előadni, élvezem magát a szituációt, hogy mások előtt állhatok és "előadhatom magam".

Szemben a közig.-szervező...

Anyukám dolgozik ebben a szakmában.

(Egyébként nagynénim tanítóként dolgozott, illetve anno nagypapám tanárnak készült, de végül kertészmérnök lett.)

Érdekel ez a szakma is, ugyanakkor vannak félelmeim vele kapcsolatban, pl.félek attól, hogy bekerülök egy irodába az asztal mögé, és befásulok... Nagyon szeretek viccelődni, így "előadni magamat", és attól tartok, hogy egy irodában ezt nem "élhetem ki"...

Amiért mégis szóbajött ez a szakma az az, hogy imádok intézkedni/ügyeket intézni, illetve tárgyalni.

Viszont anyukám által tapasztalom azt, hogy nagyon sokat kell dolgoznia, reggel fél nyolctól este ötig dolgozik, ráadásul még az ebédidejüket is majd le akarják velük dolgoztatni...

Kérdezhetnétek, hogy akkor miért nem a tanárit választom egyértelműen...

Itt is vannak félelmeim, pl. hogy nem leszek jó tanár, nem tudok majd jól tanítani, fegyelmezni és a diákok utálni fognak...

Nagy felelősség a tanári, hiszen az angol és a töri is érettségi tantárgy, nagy luxus lenne azt megengedni, hogy a diákokat nem készítem fel rendesen...

Sajnos volt jópár rossz tanárom, akik nagyon megkeserítették az életemet (mind emberileg, mind tanárilag, mert nem tanítottak jól), nem akarok én is ilyen tanár lenni és szenvedést okozni a diákoknak...

A felvételi jelentkezésig egyébként a közig.-szervezőt preferáltam jobban, sokáig elnyomtam magamban a tanárit, de sajnos az utóbbi pár hónapban "utat tört magának"...

Előre is köszönöm, ha időt szakítotok az aggályaimra és segítetek pár tanáccsal, véleménnyel!

Nekem már az is nagy segítség, ha csak véleményt írtok, mi a meglátásotok a dolgokkal kapcsolatban!

Egy dolgot kifelejtettem.

A közig.-szervezőt azért preferáltam jobban, mert úgy gondoltam, hogy egy nemzetközi szakiránnyal, majd egy nemzetközi közszolgálati kapcsolatok mesterképzés elvégzésével lehetőségem van külföld felé is nyitni, mint B terv, míg a tanárival majdhogynem 100%-ig ide vagyok kötve.

Persze biztosan nincs nagy kereslet ilyen szakemberekre külföldön, mint én azt gondoltam korábban, úgyhogy ahhoz eleve már nagyon más pályán kellett volna elindulni, de azt meg nem biztos, hogy tudnám csinálni...

A fizetéssel tisztában vagyok, de nem ez alapján választok szakmát, mert szeretném élvezni azt, amit csinálok!

Lehet sokat keresnék mondjuk mérnökként, de ha nem élvezném azt a munkát, akkor lenne értelme?

Külfölddel kapcsolatban pedig úgy tudom, hogy valóban nagyon korlátozott a lehetőség, viszont egy nemzetközis diplomával pl. az ottani magyar nagykövetségen talán lehetne dolgozni...

De pont nem ez a lényege a "kérdésemnek", itt most azzal kapcsolatban szeretnék kérni segítséget, hogy hogyan dönthetnék!

Sosem voltam még ennyire döntésképtelen, sőt, nem is vagyok egy olyan ember, de ez most kifogott rajtam... :(