Akiknek magyar az anyanyelvük, külföldön hogy gondolkoznak? Tobbi lent

Nem fordítok le soha semmit, hiszen az rengeteg időbe kerülne, és rendkívül megnehezítené a társalgást vagy az írást. Néha olyan dolgokról is az itteni nyelven álmodom, amelyek eredetileg Magyarországon történtek velem.

Az, hogy a magyar szavakat és a nyelvet nem felejtem el, annak köszönhető, hogy szak- és műfordítással foglalkozom hosszú évek óta. Egyébként a lányomon kívül - aki már itt született ugyan, de megtanulta az én anyanyelvemet is - szinte senkivel nem beszélek magyarul, csak amikor hazalátogatok.

Nem buta kérdés, én is ezen gondolkodtam mikor 12-14 évesen egy A2 szint körül voltam, hogy vajon később az ember full úgy gondolkodik vagy csak nagyon gyorsan fordít-e?

De nem kell fordítgatni. Sőt, ehhez külföldön se kell élni, mert már egy B2 szint körül is reflexből ön a legtöbb dolog, csak 1-2 komplexebb kérdés, vagy szóösszetétel lehet amit 'manuálisan' kell átfordítanod :D

Én már pár éve külföldön vagyok, s igazából az a poén hogy még egyedül, otthon is sokszor 'angolul gondolkodom'.

Ahogy a tobbiek irtak, angolul gondolkozol, nem forditgatsz. En meg almodni is sokszor angolul szoktam.

Nagyon ritkan elofordul, amikor amerikaiakkal beszelgetek, hogy annyira belelovalom magam valamilyen temaba (vagy amikor nagyon rohogunk valamin) elfordul hogy magyar szavakat teszek bele a mondatba, mert annyira nem figyelek a gondolkodasra, ilyenkor inkabb az erzelmek vezetnek es neha benyogok egy "de jo" "apam" stb. kifejezeseket :D