Miért van ez? Ez természetes, mindenkinél így van?

Alapvetően a kritikusokat senki sem szereti, míg akik kenegetik az ember háját, azokat meg igen.

Akkor van baj, hogyha ezzel manipulálhatóvá válsz, úgyhogy erre érdemes odafigyelned.

Ahogy #1 irja.

Azt se feledd, hogy mindig van/lesz nalad jobb sz elet minden teren. Ovodaban van szeretem/nem szeretem. Ebbol mar ki kellett volna nonod, mert ha nem, sok pofont ad majd az elet.

@Kérdező

- Szerintem elsődleges fókuszpontnak érdemesebb az "igazságot" tenni a "hozzád való viszonyulás"-hoz képest. Persze még az igazság is tud szubjektív lenni (hát még a másik), mégis megkönnyíti a közösség, a társadalom tagjává válást. Igazság (igénye) alapján van miről beszélni olyanokkal is, akik nem ismernek téged.

- Ha egy tanár igazságos, de szigorú/követelő és távolságtartó az történhet az érdekedben.

- Ha egy tanár szívélyes veled, de hajlítható és/vagy csak szemben ilyen, akkor az lehet gáz, nem gondolod?

- Az iskolának egy célja van: tanulásban a maximumot hozza ki belőled. Ennek része lehet a fájdalom is, mint egy edzésnél. Az kell csak hozzá, hogy a fájdalom építő jellegű és helyes legyen.

- Volt egy áltisis osztálytársam, akiből később áltisis tanár lett. Kérdeztem tőle milyen tanár vagy a gyerekekkel, mire ő: "szigorú, de igazságtalan". Persze régről ismerve őt, tiszta szívvel tudtam a poénján nevetni.

Engem az iskolákban a tanár agya vitt előre. Ha valaki szemlátomást értette, mit csinál, jól magyarázott, akkor könnyű volt a tárgy. Persze, ha nem, az nekem nem lett volna mentség, hogy akkor leeresztek, azért az nagyon primitív hozzáállás...

A többi, hogy milyen ember, az más síkon számított, nem a tanulásban.