Franciát vagy spanyolt tanuljak? Mi nehéz/könnyű a nyelvben?

Szerintem ebbe a döntésbe kalkuláld bele azt is, hogy milyen tanár tanítja ezeket ott, érdeklődj utána, esetleg az első hétben majd gondolkozz a váltáson.

A spanyol egy könnyű nyelv, az angol és német után tanár se nagyon kell hozzá míg a francia már nehezebb nyelv, ha ezt választod lassabb haladásra és kevesebb sikerre számíts szerintem.

"A spanyol kultúrát szeretem, de félek nincs elég motivációm hozzá. A francia nyelv gyönyörű, és irigykedek azokra, akik a nyelvet beszélik, de félek nem fogom tudni megtanulni."

Ebben benne van a válasz :)

A spanyollal kapcsolatban azt írod, félsz, hogy nincs elég motivációd hozzá (bár tetszik a kultúra).

A franciával kapcsolatban azt írod, félsz, hogy nem fogod tudni megtanulni (viszont rengeteg motivációt felsoroltál, tetszik a nyelv, felnézel mások franciatudására, stb.)

Ha így sem megy a döntés, gondolkodj el: ha jönne most egy jótündér keresztanya, aki megajándékozna az egyik nyelv tudásával pikk-pakk - melyiknek örülnél jobban?

Vagy: talán butaságnak hangzik, de ha valahol hirtelen szükség lenne egy adott nyelvet beszélőre, és kiderülne, hogy te beszéled a nyelvet - melyikre lennél büszkébb?

Ha már említetted a kultúrát, akkor nézd meg mondjuk a helyeket, ahol az adott nyelvet beszélik. Melyik világ vonz jobban, Spanyolország és a spanyol ajkú latin-amerikai országok, vagy Franciaország a többi európai/nyugati beállítottságú országgal (Belgium, Svájc, Kanada stb.) és a tengeren túli területek, a volt afrikai gyarmatok világa?

Én francia kéttanba jártam, elég ambivalens kapcsolatom volt 5 éven keresztül a nyelvvel, leginkább azért, mert a suliban nem volt túl motiváló az oktatás - vagy inkább azt mondom, elég demotiváló volt -, viszont sosem bántam meg, hogy a franciát válaszottam (a másik opció a spanyol volt nekem is). És mielőtt úgy tűnne, nem, ez nem a spanyol ellen szól (sőt, tervezek elmélyülni jobban abban is, a franciatudás sokat rásegít, plusz iszonyat érdekesnek találok sokmindent a spanyolban, teljesen máshogy szép, mint a francia), hanem magáról a franciáról. Ahogy mondtam, végig ez a "szeretlek is meg nem is - se veled, se nélküled" kapcsolatom volt vele, viszont mindig nagy büszkeséggel töltött el, ha valahol ki tudtam segíteni a nyelvtudással, hogy el tudok igazodni a nyelvvel és a nyelven. Illetve az, hogy kicsit "bennfentesnek" érezheted magad: rengetegen hiszik, hogy a francia kiejtés nehéz, kiolvashatatlan, "nem azt mondják, ami le van írva", de tanulod és ismered a nyelvet, rájössz, hogy nem így van, sőt, sok tekintetben sokkal logikusabb, mint pl. a könnyűnek tartott angol, arról nem beszélve, hogy míg franciául szinte mindig tudom olvasat alapján egy számomra új szó helyes kiejtését, az angolnál ez többször okoz fejtörést.

Egyébként a kérdésedre válaszolva, igen, sok a közös az angolban és a franciában, szókincs terén. Az angol rengeted szót, főképp igét átvett a franciából, tehát ilyen téren simán támaszkodhatsz hol erre, hol arra a tudásodra, de egy idő után a francia tudás lesz az, ami segít ismeretlen angol szavak ösztönös megértésében.

Amit esetleg még előnynek hoznék fel - a beszéd terén legalábbis mindenképpen -, az az, hogy az igék különböző személyben-számban ragozott alakja a franciában sokszor csak írásban válik el egymástól, kiejtésileg viszont ugyanaz. Olaszban (és spanyolban is, de inkább olaszról szeretnék beszélni, mivel azt tanulom) pl. kiejtve is különböznek az alakok, azért ha például hirtelen nem jut eszembe, hogyan kell ragozni egy nem magától értetődően ragozott igét az adott személyben/számban/időben, akkor van, hogy gondolkozni kell. A franciában sokszor csak írásban különbözik a két alak, az meg mindegy, ha beszélsz :D

Ennek viszont az is következménye, hogy míg a spanyolban és olaszban elhagyhatod az alanyt (elég nyomatékosításnál használni, mint pl. a magyarban: Megettem a pizzát. vs ÉN ettem meg a pizzát.), a franciában - akárcsak az angolban - mindig ki kell tenni (de ígérem, nem fárasztó :D)

Hirtelen a kérdéseidet nézve ennyi jut eszembe. Sok helyen lehet úgy tűnik, hogy befolyásollak, de nem célom :D Már csak azért sem, mert amint mondtam, mint két nyelv tetszik és érdekel, mindegyiknek megvan a maga különlegessége. Rosszul egyikkel sem jársz, jobban mondva, mindkettővel jól jársz.

Válaszd azt, amihez nagyobb motivációt érzel. Hallgass sok hangzó anyagot, zenét, nézd meg kedvenc meséid/filmjeid egy-egy jelenetét az adott nyelven, "olvass", úgy értem, nézd az írásképet, mert az is sokat számít, hogy tetszik -e, aztán dönts.

Ha bármi kérdésed van, nyugodtan írj! :)

*előző vagyok.

Javítanám magam, nem csak rengeteg igét vett át az angol, hanem természetesen az adott ige főnevét is, viszont az angolban nem mindig egyezik meg a kettő eredete/töve, franciában igen.

"Logikus" emberi nyelv nem létezik, és a nyelvek nehézségi szintje is igen szubjektív, az egyik ebben bonyolult, a másik meg abban. A spanyolnak könnyebb a kiejtése, mint a franciának, de azt is meg lehet tanulni, a nyelvtanuk nagyjából hasonló. A személyes tapasztalatom az, hogy a spanyolok közvetlenebbek és elfogadóbbak az idegen akcentussal szemben, mint a franciák.

De szerintem ne ezek alapján hozz döntést, hanem hallgass a szívedre, és azt a nyelvet válaszd, amelyiknek vonz a kultúrája!

"A francia nyelv gyönyörű, és irigykedek azokra, akik a nyelvet beszélik".

Ezt a részt én személy szerint nem így látom. Vannak francia ismerőseim, és csak artikulálatlan motyogás hallatszik, amikor egymással beszélnek, és nem közel sem olyan, mint a filmekben. De lehet, hogy ezek csak ők...

Francia azért sokkal nehezebbnek látszik mint amilyen valójában

Spanyol azért egy elég könnyű nyelv de neked kell tudnod

Viszont az tényleg nem érv,hogy többen beszélik

A spanyol nyelvű országok közül van Spanyolország ami kultúrált és gyönyörű,a többi latin-amerikai kokainkartell paradicsom meg hát... :D

Oké,a franciára ugyanezt lehet mondani Afrikával kapcsolatban :D

Egyébként mindkét nyelv szép,szerintem hallgass a szívedre