A koreai vagy a kínai nyelv a könnyebb, ill. hasznosabb? Ti melyik országot és kultúrát kedvelitek jobban?

„pl elmész egy másik országba, nagyobb az esélye hogy látsz egy kínait akitől meg tudod kérdezni hogy hol a budi..”

XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Nagyon jót röhögtem, köszi előző :'D tulajdonképp igazad van, így is nézhetjük.

Na de komolyabban:

Mind a koreai, mind a kínai krixkrax-nyelvnek tűnik elsőre, ezért sokan egy kaptafának hiszik, de teljesen más a két nyelv.

Hamar rájön az ember, hogy a koreai írása hangjelölő, vagyis olyan, mint a miénk. Mi betűket írunk le, amik mind egy-egy hangot jelölnek, ezeket ha önállóan állnak, ki tudjuk ejteni őket, de jelentésük általában nincs. Ugyan így működik a koreaiban, csak ott nem latin betűket használnak. A magánhangzóknak és mássalhangzóknak megfeleltethető jeleket leírják a helyes sorrendben, és ezekből állnak össze a vonalakból és körökből álló írásjelek.

Viszont a kínai teljesen más, ott nem a hangokat jelölik a jelek, hanem a jelentéstartalmat, fogalmakat. Ha leírsz egy kínai jelet, fogalmad sincs róla, hogy hogy kell kiejteni, míg egy koreai szónál ezt meg tudnád állapítani (ha megtanultad, hogy kell kiolvasni). A kínaiban nemcsak több 100, de több 1000 ilyen jelnek a jelentését és kiejtését kell megtanulni. Ezek viszont általában követhető logika alapján épülnek föl, így ha például veszed a fáradtságot és megtanulod, hogy miért az ember és a fa jeléből áll össze a pihenés írásjele, többet biztos nem fejelted el. (人 + 木 = 休, mert az ember a fa tövében pihen) Minden jel visszavezethető egy képre, amiből kialakult, hiszen láthatod, hogy az ember és a fa jelei is valamennyire próbálják visszaadni a valóságot, még ha rendkívül le is vannak egyszerűsítve.

Azt is meg kell említeni, hogy mindkét nyelvnek elég idegen, elsőre bonyolult a hangképzése az európai ember számára, plusz a kínaiban ott vannak a tónusok is, vagyis megfelelő „dallammal” kell ellátnod egy szótagot, hogy azt jelentse, aminek szánod. Ha nem stimmel ez a dallam (tónus), más a jelentés.

Nyelvtanilag határozottan a koreai az, amibe beletörhet az ember bicskája, bár arról nem sokat tudok, csak hogy hasonló a japánéhoz.

A kínainak viszont minimális a nyelvtana, angolhoz tudnám hasonlítani: a szavak mondattani szerepét (mi az alany, mi a tárgy, stb.) a mondatban elfoglalt helyzete határozza meg.

Hasznosság szempontjából én a kínait javaslom, mert azt kevesebben tanulják. A koreai és a japán manapság nagyon mainstream nyelvek lettek, borzasztó népszerűek, viszont a kínaihoz meg még mindig nem mernek hozzányúlni az emberek, plusz csúnyának tartják, meg ugye ami kínai, az már gagyi is. Hát a nyelvük semmiképp nem gagyi, én imádom :P