Szerintetek a francia nyelv inkább a nehezebben, vagy inkább könnyebben megtanulható nyelvek közé tartozik?

A francia és a német is nehéz. Legalábbis nekem. Én angol mellett franciát kezdtem tanulni gimnáziumban. Nem bántam meg,mert nagyon szép nyelv. Szebb,mint a német. Nehézségi szempontból nem tudom melyik nehezebb,mert németet nem tanultam annyira, csak az alapok vannak meg. De mindkét nyelvben van nemük a tárgyaknak, a franciában leírsz egy csomó betűt, de csak a felét ejted ki :D , illetve mindent fordított sorrendben írnak és mondanak,mint mi.

Ha van kérdésed a franciával kapcsolatban, írj! :)

19L

Szerintem pont határeset.

Csomó minden miatt nehéz, illogikus, érthetetlen.

Néha az az érzésem, hogy hiába tanulom, úgy sem fogom soha megérteni, csak meg kell szoknom, hogy így van, és kész.

Máskor meg tök átláthatónak és kézenfekvőnek tűnik.

Nagyon sokszor előfordul, hogy megtanulsz egy szabályt, és a második alkalommal, amikor alkalmaznád, a tanárod kijavít, hogy ebben a helyzetben ez sajnos kivétel. Ez alapján alkotsz a fejedben egy új szabályt, hogy abban az esetben ne érvényesítsd ezt a fancy szabályt, de a negyedik ilyen alkalommal a tanár megint kijavít, hogy előbb ugyan azt mondta, ez az eset kivételes, de itt most valamiért megint érvényesíteni kell a szabályt... :D Ilyen a francia. És mire a legtöbb ilyenen átrágod magad, ott tartasz, hogy egyetemen tanulsz franciát, és még mindig rohadtul nem érted, mi van, csak mondod/írod a szöveget, olyan hibákat követsz el, amiket már rég azt hitted, hogy tudsz, de nem, mert előkerül egy szabály kivételének a szabályos kivételes kivétele, és akkor megint ott a piros javítás a ZH-dban :D

„– De tanárnő, ez most miért hibás?

– Hát... Nem tudom... valamiért így mondjuk, pedig hibás... De ez a jó, és ezt tanuld meg”

Szokták mondani, hogy az angol az az egyik legkönnyebb nyelv. Hát igen, könnyű elkezdeni, nagyon hamar lehet benne eredményt elérni, csak felsőfok környékén már azért igencsak meg kell erőltetni magad, hogy az összes nüansznyi különbséget tudd a 10000 szinonima között, igeidőket kifogástalanul használd, felsőfok felett meg aztán isten óvjon mindenkit... :D

Valahogy van az az igazi angolos fogalmazásmód, ami egyszerűen reprodukálhatatlan, vagy csak sok-sok év, akár évtized után tanulja meg az ember; arra gondolok, amikor a saját logikánkkal teljesen ellenmenő mondatot olvasunk, amit megérteni is nehéz, lefordítani még nehezebb.

A franciában is vannak ilyen ízig-vérig franciás mondatok, amikor néha megállok olvasás közben, újra és újra elolvasom azt az egy mondatot, és csak úgy gyönyörködöm benne, hogy hihetetlen, mennyire más, mint a mi magyaros logikánk, mennyire más eszközökkel mondja el majdnem ugyan azt, de mégis picit mást. :D

A kínaitól meg mindenki fülét-farkát behúzza, pedig... :D a kínaiban óriási energiát igényel az írásjegyek tanulása, viszont nem létezik benne ragozás, a szavak szigorú rendet követnek a mondatban, ennélfogva a nyelvtant nem igazán lehet túlcifrázni. Vannak partikulák és kiegészítők, de az egész nyelv felépítése szerintem pofonegyszerű :D Ellenben a japán, ahol a magyarral vetekedő nyelvtan él, mellette pedig még ott vannak ugyan úgy az írásjegyek.