Az alábbi japán nyelvi példa miképpen helyes?

A partikula főleg élőbeszédben elhagyható. A fenti mondatok helyesek.

Még az "wo" partikula is esetenként elhagyható.

"Ringo, kaimashita." Almát vettem.

Azért tettem oda vesszőt, mert ilyenkor általában kis szünetet tartanak a szó után.

Igen, a "Honda-szan, kinó ikimasita ka" egy teljesen helyes mondat. Sőt merem állítani, hogy élő beszédben gyakrabban hagyják ki a "wa" partikulát, mint hogy beletennék. A "ga" partikulát viszont ritkán hagyják ki.

Azt, hogy miért szerepel így egy kezdőknek szóló oldalon, nem tudom megmondani, nem én írtam az oldalt.

Hú, rákérdeztél a japán nyelv egyik legbonyolultabb pontjára. Annyit mondhatok, hogy ha eljutsz a felső fokig, és leteszed az N1-es vizsgát, a wa és ga használatában még mindig fogsz hibázni. Én már több mint 8 éve élek Japánban és még mindig tanulok róla újakat...

Amire eddig rájöttem:

1) A "wa" használatos általános igazságok, illetve azonnal belátható igazságok esetén.

Pl. Fuyu wa samui (desu) - A tél hideg.

Sőt, az összes "A wa B desu" jellegű mondat, ahol A és B mindkettő FŐNÉV, csak a "wa"-val használható.

Pl. Watashi wa gakusei desu. Tanuló vagyok.

Boganchu wa inu desu (Igen, sajnos ez a fenti mondatod "wa"-val helyes).

Ennek az oka szerintem az, hogy ha olyasmit mondasz, hogy "valami azonos valamivel" akkor az egy megváltoztathatatlan állapot, úgymond az elsőként leírt dolog "fogalma", "lényege" a második.

Ha A főnév és B melléknév, akkor árnyaltabb a helyzet. A "wa" és a "ga" is használható, és a mondat értelme megváltozik, ha felcseréled a kettőt.

Pl. Sono inu wa shiroi (desu). Az a kutya fehér.

Sono inu ga shiroi (desu). Az a kutya fehér!

A fordítás ugyanaz, de valójában ez a két mondat nagyon fontos dologban különbözik. Ez pedig a ga mondat végére tett "felkiáltójel", ami a meglepetést hivatott éreztetni.

Ha egy japán hallja a fenti két mondatot, a reakciója így alakul:

Sono inu WA shiroi - emberünk nyugtázza oké, van ott egy fehérszőrű kutya. (wa - az általános igazság, a kutya fehérnek született és mindig is az volt)

Sono inu GA shiroi - emberünk felkapja a fejét és hosszasan bámulja a kutyát, mert az a kutya, ami eddig más szinű volt, valami furcsa módon fehérré változott. Pl. ráömlött a festék. (ga - valami furcsa, egyedi, váratlan dolog).

Még egy jó példa:

Kao GA akai ne. Piros az arcod/Kipirultál.

Ilyenkor a ga-t használják, mert az arcszíne nem megszokott, most valamilyen kivételes okból piros.

Kao WA akai ne. Piros az arcod.

Ha véletlenül így mondod, még meg is sértődhetnek rajta, mert ez azt sugallja, hogy ez az arcának az alapállapota, mindig olyan mint a cékla.

Folytatom a következőben, mert hosszú.

2) A "wa" jelentheti azt hogy "ami a (témát) illeti..." de inkább úgy mondanám, hogy a wa használatával illetve elhagyásával te magad változtatod a témát.

Ki megy a holnapi megbeszélésre?

-Watashi wa ikimasu. Én megyek.

-Watashi ga ikimasu. Én megyek.

Itt megint ugyanaz a fordítás, pedig a két válasz nagyon fontos dologban különbözik.

Watashi WA ikimasu. (Ami engem illet) én megyek. (Hogy a többiek mit csinálnak, azt nem tudom).

Watashi GA ikimasu. (Ami a megbeszélést illeti, oda) én megyek. (Ezért másnak nem kell jönnie, elég egy ember).

Ha a ga-t használod, akkor kiemeled az alanyt, mint egyedüli, különlegeset. Ha a wa-t, akkor csak megállapítást teszel róla.

Ugyanígy:

Ki jön velünk a partira?

Hanako-san wa ikitai. Hanako el akar menni (és esetleg még mások is).

Hanako-san ga ikitai. Hanako akar menni (ezért másnak már nem marad hely, csak egy embert tudnak vinni).

3) Ismert/várt (wa) és váratlan (ga) dolog.

Lehet hogy édesanyád hazaérve ezzel fogad:

Tegami WA kita yo. Megjött a levél (amit vártál).

Tegami GA kita yo. Jött egy leveled.

Ojisan WA denwa shita yo. Felhívott a nagybátyád (ahogy megbeszéltétek).

Ojisan GA denwa shita yo. Felhívott a nagybátyád (váratlanul).

Na azt hiszem ennyi elég lesz, mert kezdőként csak belezavarodik az ember. Mint mondtam, ez még felsőfokon is nehéz téma egy külföldinek.

Igen, úgy van ahogy mondod. A "Kao wa akai ne" mondatnál ha így önmagában áll, nem lehet tudni, hogy kinek az arcáról van szó. Lehet az enyém, a tiéd, de akár egy harmadik személyről is szólhat. Sajnos a magyar nyelvben muszáj ragozni az igét, hogy értelmes legyen a mondat, így muszáj konkretizálni az alanyt. Így lesz az, hogy a fordítás többet "képzel" a mondatba, mint ami benne van.

-------------------------------

Ami a "mo" partikulát illeti, a "wa", "ga" és "wo" partikulákat helyettesítheti, a "de", "ni", "he", "to" partikulákkal pedig együtt áll.

A jelentése "is" és ha használod, akkor nem sok értelme van azon gondolkodni, hogy a "wa" vagy a "ga" helyett áll. Ilyenkor ugyanis a különbség általában a megelőző mondatokból derül ki, vagy teljesen elveszik.

Pl.

Ki jön a partira?

A: -Tarou-san to Kenji-san wa ikimasu.

B: -Watashi mo ikimasu.

A: -Tarou és Kenji megy. (Ami Tarout és Kenjit illeti, ők mennek, többiekről nem tudom, hogy mennek-e).

B: -Én is megyek.

Ez esetben B. válasza mintegy kiegészíti A. válaszát, hozzáadja magát a résztvevők listájához.

De ugyanez másképp:

Ki jön a partira?

A: - Tarou-san to Kenji-san ga ikimasu.

B: - Watashi mo ikimasu (yo).

A: -Tarou és Kenji megy (és más a jelenlevők közül nem).

B: -Én is megyek.

Ez esetben B. válasza nem kiegészíti A. válaszát, hanem helyesbíti azt, a "partira menők" lezártnak hitt csoportja több tagból áll mint hitték. (Ezért ilyenkor természetesebb, ha a végére kerül egy "yo" nyomatékosító szó, mert itt felhívja a többiek figyelmét, hogy tévedésben vannak).

Ezek voltak az esetek, amikor a WA/GA különbség a MO-t használó mondat előzményében érvényesül.

------------------------------------

Ha viszont a leveles példát nézzük:

Nimotsu wa kita yo.

Tegami mo kita.

Megjött a csomagod (amit vártál)

És jött egy leveled is / És megjött a leveled is.

Ez esetben a csomaggal kapcsolatban a WA vagy GA használata eldönti, hogy várt, vagy váratlan csomagról van szó. A levél esetén viszont a WA/GA helyett MO szerepel, így ez az információ elveszik.

"Tegami mo kita" esetén mindkét fenti fordítás helyes, nem derül ki, hogy tudtak-e előre a levélről, vagy nem.