Aki volt már nyelvtanfolyamon, ti nem éreztetek hasonlót? Hogyan győzhetném le ezt a frusztráltságot?

Angol/Német nyelvtanfolyamok esetén rengeteg az újrakezdő, aki csak felfrissíti a tudását. Én ténylegesen elkezdtem az adott nyelvet kb a nulláról, szó se volt újrakezdésről. Már itt a legalacsonyabb szinten jöttek a gondok, a többiek tudják ismételik, én vagyok az új...

Nagyon demotiváló, mert bár a tananyag valóban közel nulláról indul, de ők már nem, és ez a páros beszélgetésekkor meglátszik.

Frusztráló tőlük tiszta kiejtést hallani, és ahhoz képest hogy teljesen kezdő szintről beszélünk már az első héten szépen mondatokban beszélgetnek.

De ami igazán kicsapta nálam a biztosítékot, az a pre-intermediate elkezdése volt.

Beültem és az első napokban az egyik órán egy 40 év körüli fickó azt ecsetelte, melyik tengerparton sátrazott a barátaival, az időjárás hogy bánt el velük, mit csináltak abban az 1 hétben, stbstb...

A lényeg az, hogy ez már simán egy alapfokú nyelvvizsga szint levél megfogalmazása lett volna, és baromira frusztrált.

Egy fogyatékosnak éreztem magam mellette, és tudtam hogy ez nem elvárás, hogy én így beszéljek. De nem tudtam elvonatkoztatni tőle, hazamentem és nem tudtam elővenni a könyvet és tanulni.

Összetörtem, hogy ezt a lemaradást sose hozom be, mikor leszek én ilyen jó... Pedig baromira nem beszél ilyen jól aki tényleg most kezdi a pre-intermediate szintet... De mivel diák volt, hozzá is mértem magam akaratlanul, hiszen egy csoportban vagyunk...

Belegondoltam ez hazamegy és lazít, bőségesen túlszárnyalja az elvártakat és meg alvás helyett is angolozhatnék, akkor se közelíteném meg...

Magántanárra meg nem telik, nagyon drága a személyi foglalkoztatás... Csoport meg hát... pff...