Milyen érzés több anyanyelvűnek lenni?

Vannak esetek, amikor valóban mindkét (vagy egyszerre több) nyelvet magáévá teszi a gyermek, de tudok konkrét esetekről, amikor a tágabb környezet elbillenti annak nyelve felé és azt teszi számára elsődlegessé még akár olyan esetekben is, amikor remek módon , következetesen az anya csak X nyelven, az apa csak Y nyelven beszélt a csemetéjéhez.

Utóbbi esetben a gyermek általában jól érti a másodlagossá vált nyelvét is, de nem igazán beszél rajta annak ellenére, hogy a tágabb környezete nyelvét aktívan használja.

De hasonló esetekről tudok egynyelvűek között, akcentus terén: a tágabb környezet, valamint a főáramú média (állami, kereskedelmi tévéadók) akcentusát teszi magáévá sok olyan gyermek, akinek csak az egyik szülője ilyen akcentusú, a másik szülője más akcentusú, ugyanazon nyelven.

5-6 évesekről, és 8-10 évesekről írtam az imént eseteket.

Teljesen természetes. Pont olyan, mint egy anyanyelvűnek lenni. :)

Csak akkor szabad a gyereket két (vagy akár több) nyelven nevelni, ha ez úgy történik, hogy minden szülő és rokon azon a nyelven kommunikál vele, amelyik neki a saját anyanyelve! Ha pl. az anyának magyar az anyanyelve, ne akarja úgy angolul tanítani a gyereket, hogy angolul beszél hozzá!

Előző, ezt pontosan hogy érted? Lehet, hogy igazad van, ezért kérem, hogy fejtsd ki. Ugyanis én tudok olyan esetekről, ahol mindkét szülő magyar anyanyelvű, de az apa angoltanár, és hogy a gyermekük könnyebben boldoguljon majd tinikánt és felnőttként, az apja következetesen kizárólag angolul beszél a gyermekhez, születése óta.

(A szülők egymás között meg magyarul, amit bár a gyermek is hall, de köztük így kivitelezhető, na meg a gyermek felfogja, hogy az apja hozzá csak angolul beszél, nem igazán zavarja, hogy az apa, anyával csak magyarul kommunikál; egész jól és következetesen szét van választva, hogy az apa a gyermek felé kizárólag angolul beszél.

Bár elkövettek szerintem egy hibát: az apa engedte magyarul reagálni a gyermekét, úgy értem szerintem el kellett volna játszania az értetlent, ha a gyereke magyarul válaszol neki, azért, hogy angol beszédre motiválja, persze kizárólag az apa irányába.)

Oké, egyébként ennyiből egyet értünk: aki nem születik valahova, sose lesz igazán anyanyelvi.

Na meg fordított eset is létezik: aki anyanyelvi, de elkerül hosszú évekre más nyelvű országba, egy részüknek megkopik az anyanyelve, nem csak kiejtésben, de önkifejezés terén is. Egyénfüggő az utóbbi, meg talán időfüggő is.

Meg nemrég valaki írta itt gyakorin, hogy van egy lány, aki Németországban született, és hiába nőtt fel Koreában az anyukája, és anyanyelve az anyukájának a koreai, a lánya beszédfejlődése egy ideig haladt koreai nyelven, de azért a németo-i környezet hatására megrekedt a koreai tudása. Szóval érdekes kérdéskör az is, hogy mitől függ az, h kinek mi lesz az anyanyelve (és/vagy apanyelve).

Miért nem hagy gépelni a rendszer? Telóról próbálkozol?