Hogy van németül, hogy mindig meghallgatok másokat, többieket?

Nem “sprechen“, hanem “sagen“ (tehát amit mondanak):

>> Ich höre immer zu, was die anderen sagen.

Vagy rövidebbre véve:

Ich höre den anderen immer zu.

...vagy...: Ich kann gut zuhören.

Ez nem szoszerinti forditas, de amit kerdezel azt jol visszaadja: Odafigyelek mindig a masikra, hogy mit mond, meg is ertem, es elgondolkozom komolyan rajta. A hetköznapi beszedben ezt gyakran hasznaljak.