A koreai nyelv könnyebb mint a kínai vagy a japán?

Minden viszonylagos, attól függ kinkek... Ezek fontos dolgok, amiket nem szabad elfejelteni, de most te konkrétumokra vágysz.

Az FSI szerint a japánnál mindenkép könnyebb a koreai.

A japán tényleg extra nehéz: 3 teljesen eltérő írás rendszer, nagyon komoly nyelvtan (japánul tanuló ismerőseim mondják, hogy azért magyarként jópár dolognál beugrik, hogy magyarul is csinálunk valami ilyesmit), s nagyon komoly stilisztikai dolgok vannak (azaz mindent szépen s udvariasan kell megfogalmazni, s ez az elejétől ott kell, hogy legyen, mert ők tényleg így beszélnek).

A kínai nehézsége az írásban és a tonalitásban rejlik. Maga a nylvtan elvileg nem különösebben bonyolult. Habár az írás-rendszert a Kínai Kommunista Párt meglehetősen egyszerűsítette, azért még így is bonyolult. A tonalitás, pedig azt jelenti, hogy egy szavacska teljesen mást jelnet, ha felviszed vagy leviszed a hangsújt, ha erősen fújod/szívod a levegőt vagy ha gyengén.

A (dél-)koreai írásrendszer viszont nem vészes. Van egy logikus rendszere, s kb 24-30 jeldarabkát lehet kombinálni, durva analógiával azt mondhatjuk, hogy ez már kb.: ABC. A nyelvtana komplex, de nem annyira mint a japánnak.

Egy átlag embernek azt mondhatjuk, hogy a koreai a legkönnyebb ebből a 3-ból. Ha nagyon jó hallásod van, vagy szeretsz rajzolgatni, de annyira nem fekszik a nylevtan, akkor viszont a kínai sokkal könnyebb lehet.

Sárga, sárga

Dettó

Garpe kommentje alapvetően reális, de tudtommal a koreai nyelv azért komplexebb ettől. Ezt vitatom tehát kissé:

"Az FSI szerint a japánnál mindenkép könnyebb a koreai.

A japán tényleg extra nehéz: 3 teljesen eltérő írás rendszer, nagyon komoly nyelvtan (japánul tanuló ismerőseim mondják, hogy azért magyarként jópár dolognál beugrik, hogy magyarul is csinálunk valami ilyesmit), s nagyon komoly stilisztikai dolgok vannak (azaz mindent szépen s udvariasan kell megfogalmazni, s ez az elejétől ott kell, hogy legyen, mert ők tényleg így beszélnek)."

Azért vitatom, mert a koreai udvarias ragozásból tudtommal HAT(!)-féle létezik, ebbél tudtommal legalább 3-mat használnak a hétköznapokban. Pl nemrég direkt azért tiltotta be a koreai légitársaság a koreai nyelvet a rádiós kommunikációjukban, mert balesetet okozott a körmönfont és összetett koreai udvariassági ragozás és beszédstílus.

Míg a japán nyelv hétköznapjaiban csupán egy hétköznapi és egy udvarias ragozás létezik, valamint egy ritkán használatos tiszteleti ragozás.

És tudtommal a koreai nyelvtan is van olyan komplex, mint a japán, de egyik se súlyos, főleg ne ma magyarhoz képest. Én csak japán tanulgatok, de a koreai nyelvről ezt olvastam több, vélhetően hiteles forrásból, koreaiul tanulóktól is.

Más kérdés, hogy a japán írás nagyon komplex, sok olvasatú szó jelekkel, és a trad.kínaiakból ered, nem pedig az egyszerűsítettből, valamint a ragozást és több mást kanákkal egészítik ki. Főleg mennyiségileg problémás a japán írás, a sok ezer szó jel miatt.

A japán számlálószavak se kismiska, és a szintaktika (mondattan) néhány vonatkozásban eléggé összetett, pl a sejtető-félbehagyó mondatok,

de ezen túl állítólag nem súlyos a nyelvtana, a szórend is viszonylag kötött, és nincs személyragozás, sem igeidők, hanem csak kettő igeidő, mint a magyarban (múlt, és jelen-jövő).

Míg a japán szavak kiejtése meg rém egyszerű egy magyarnak (leszámítva pár kivételt. de azok meg nem igazán számítanak, azokat mi magyarosan is ejthetjük, jól megérti a japán).

Ellenben a Földön szinte mindenki,

aki nem született koreai, brutál nehéz úgy kiejteni szavaikat, hogy a koreai meg is értse. És fordítva is igaz: brutál nehéz a koreaiak számára bármiféle idegen nyelv ejtése.

A koreai nyelv ugyanis nem különböztet meg zöngés-zöngétlen mássalhangzó párokat. Igen ám, de megkülönböztet háromféle mássalhangzó-csoportot! Amit egy átlag magyar ki se hall, és azt hiszi a kezdő, koreaiul tanuló, hogy "jól ejti a koreai szavakat", közben meg a koreai nem tudja, hogy a sok-sok azonos alakú szó közül a külföldi, koreaiul tanló-beszélő vajon melyiket ejti.

Az egyik hozzászólónak meg üzenem, hogy a japánok önmagukat NEM tartják ázsiainak, hanem egyedinek. Általánosan. Hasonlóan az angolokhoz, aki utóbbiak szintén szigetországnak és NEM-kontinentálisnak tartják önmagukat.