A spanyol, vagy az olasz nyelvben van több igeidő?

Gyakorlatilag ugyanazok vannak mindkét nyelvben, egy az egyben megfelelnek egymásnak kis eltérésekkel a használatban, és még kb. ugyanúgy néznek is ki. A különbség az, hogy pl. az olasz összetett befejezett igealakok képzése bonyolultabb, mert a spanyolban mindig haber-rel képzik őket, az olaszban essere-vel is bizonyos esetekben (mint a németben).

A legtöbb igealakot mindkét nyelvben használják, hiszen ezeknek a nyelveknek a nyelvtana alaposan kihasználja ezeknek az igealakoknak a tulajdonságait. Kivétel: a befejezett közelmúltat (pretérito anterior, meg az olasz megfelelője, amit nem tudom, hogy hívnak) az élő beszédben ritkán használják, irodalmi. Emellett a jövő idő kötőmód se túl népszerű. Szóval azt mondanám, hogy a 17 ragozható igealakból kb. 12-14 lehet általában használatban.

passato prossimo a "befejezett közelmúlt vagy mi":D:D

olasz 4ever:)

//spanyolról nem tudok nyilatkozni, négy éve tanulok olaszt (ezzel szeretnék továbbtanulni). remélem, valaki részletesen, vagy legalább ennyire leírja a spanyolt neked.//

Az olasz nyelv megkülönböztet múltat, jelent és jövőt.

jövő: futuro semplice (egyszerű), futuro anteriore (befejezett)

jelen: presente

múlt: passato prossimo (egyszerű), imperfetto (folyamatos), trapassato prossimo (régmúlt), passato remoto (történeti), trapassato remoto (történeti rég-)

Leggyakrabban, azt hiszem, az egyszerű jövő, jelen, egyszerű és folyamatos illetve történeti múlt igeidők fordulnak elő. (A hozzánk járó két cseretanár ezeket használta legtöbbször, a többit akkor, amikor pontosítania kellett, hogy mit szeretne kifejezni.)

A múltidőknél elmondható, hogy É-Olaszországban szinte kizárólag az egyszerű és a folyamatos múltat használják együtt, míg minél délebbre haladunk, annál gyakrabban cserélik fel az egyszerű múltat a történeti múlttal. Ez egy szokás, így lesz különbség a dialektusok között. (Az egyszerű múlt segédigével és befejezett melléknévi igenévvel képezhető, a folyamatos és a történeti múltnak ragozási rendszere van.)

A történeti múltidő egyébként tulajdonképpen az irodalom igeidője, a regények ilyen időben íródnak. Ezt használják akkor is, ha időben nagyon távoli dolgokról van szó, pl. "Augustus a Római Birodalom első császára volt".

A folyamatos múlt állapot kifejezésére is alkalmazható, pl. "pioveva = esett az eső" vagy "ero stanco = fáradt voltam", illetve az egyszerű múlttal kombinálva kifejezheti, hogy egy folyamatos cselekvés közepette történt valami egy pontban, pl. "miközben fürödtem, kopogtattak az ajtón".