Bírnám az orvosit?

Nem kell különlegesen intelligensnek lenni, hogy elvégezze valaki az orvosit, viszont szükség van kitartásra, szorgalomra, önfegyelemre. Ha ezek megvannak, minden valószínűség szerint bírnád, viszont teljesen jószándékúan írom, hogy engedd el a maximalizmusodat, mert iszonyatos sok (fölösleges, elkerülhető) szenvedést fog okozni. Főleg ezen a területen.

(egy orvos)

Én nagyon sokáig szerettem volna állatorvos lenni. Aztán a gimiben rájöttem, menet közben, hogy a kémia meg én nem vagyunk barátok - így sajnos elbúcsúztam ettől az elképzelésemtől. Szóval nem csak a stresszt kell bírni...

Meg aztán gondolom, ha valaki nem bírja a vér látványát, akkor ne legyen pl. sebész. Nem tudjuk, milyen más képességeid vannak - vagy nincsenek - így teljesen egyetértek az 1-essel.

Ki kell próbálni és kiderül. Sokakat ér meglepetés orvosin, de ez lehet ugyanúgy pozitív is, mint negatív. Aki korábban jó tanuló volt és mégis koppan, az általában annak köszönhető, hogy végtelen arroganciával jelent meg és megingathatatlan meggyőződése volt afelől, hogy ő teljes mértékben tudja az anyagot. De ez sajnos nem mindig elegendő. ZH-n mondjuk pont nincs mit mellébeszélni, ott eléggé objektív a számonkérés, de egy szóbeli feleletnél vannak olyan vizsgáztatók, akik kifejezetten utaznak a magolósokra és addig addig teszik fel keresztkérdéseiket, amíg össze nem zavarják az illetőt, aki szó szerint idézi a könyvet. Lehet szívatásnak is hívni az ilyet, de sajnos valóban sokan próbálják eljátszani azt, hogy ész nélkül biflázzák be a könyvet, jegyzetet, de az ok-okozati összefüggéseket már nem látják, ami viszont kifejezetten fontos lesz pláne 3-4. évtől.

Nem gondolnám, hogy ne lehetne bírni, semmi olyan nem történik, amit rendszeres sporttal, némi csokival és szorgalommal ne lehetne teljesíteni. Ha nem csinálsz ügyet egy rosszul sikerült vizsgából, ha fel tudod mérni a saját tudásod, ha jól tudod beosztani az idődet és a vizsgaidőszakodat, akkor alapvetően nem tudnak olyan nagy traumák érni, hogy eltántorítsanak a céltól.

7-es, nagyon szépen megfogalmaztad és leírtad, ráadásul egy olyan szemszögből, amire még én sem gondoltam: ha maximalista a kérdező, lehet azt nem fogja tudni feldolgozni, hogy nem tud mindenkit megmenteni.

Ritka, főleg itt a Gyakorin, hogy ilyen szépen, emberien, szívből jövően válaszoljon valaki - gratula !

Kérdező, leírok egy példát, hogy miről beszélt a 7-es:

kórházban voltam betegként, volt a szobában egy idős néni, kis, apró testű, elég rossz bőrben. A nővérek és az orvos ápolásának hála egyre jobban lett, annyira, hogy egyik nap már szépen felerősödve, jó kedélyűen hazaengedték. A harmadik napon éjjel jön a mentő, VISSZAHOZTÁK a nénit, majdnem kihűlve, összeesett testtel, lefogyva. Másnap meghalt. Már nem tudták megmenteni. Nem, nem egyedül volt, a családja vitte haza - csak épp nem törödtek vele, nem adtak neki ennivalót, stb.

Még mi, a szobában lévő betegek is igen nehezen dolgotuk fel, hogy annyira jó állapotban, jó kedélyúen ment el és kész, ennyit számít pár nap nem törődés :-(

Kérdezem a nővéreket: hogy tudják feldolgozni, hogy hetek óta javítják fel a nénit, jó állapotba került és ez lesz a vége: mondták úgy, hogy ők mindent megtettek érte, amit lehet - ennél többet nem tudnak tenni, nem rajtuk múlt :-(