Kicsit átverve éreztem magam, váltottam. Jó döntést hoztam?

Alapképzésen végeztem egyetemen infósként, programozóként. Anno azért adtam be erre a szakra a jelentkezésemet, mert busás fizetéssel kecsegtettek, jó lehetőségekkel és a hasonló mézesmadzag huzigálás. Egyetem alatt próbáltam dolgozni, de elég maximalista vagyok így tanulás mellett nem tudtam munkát vállalni, csupán nézelődni, maximum nagyon keveset dolgozni. Cserébe kitűnő minősítésű oklevelet szereztem. Amikor komolyabban elkezdtem nézelődni a munkalehetőségek után nagyot kellett csalódnom. Ez az egyetem utolsó évében volt, úgyhogy otthagyni már nem akartam. Rájöttem, hogy ezzel a szakmával vidéken jóformán cseszhetem a kiemelkedő fizetést és az izgalmas munkalehetőségeket. Amerre lakom, ott kb. elmehetnék egy átlagos vagy inkább azon aluli fizetésért programozói szalagmunkára, amit persze nem szeretnék. Elköltözés szóba sem jöhet, mindenem hazaköt, amit nem fogok otthagyni (család, barátok, feleség, egy ingatlan, amit örököltem, szinte mindenem amin valaha is volt). Más lehetőség nem igazán akad. Ha komolyabb pénzeket szeretnék keresni, ami miatt (sajnos) anno ezt a szakmát választottam, úgy költözhetnék fel a fővárosba, amit nagyon nem szeretnék. Már egyetem alatt is utáltam ott lakni, idegileg nem bírtam, depressziós voltam. De ha mégcsak ez nem is lenne baj, le kellene húzni vagy 5-10 évet a szakmában, mire elérhetném az "álomfizetést". Ami persze nagy felelősség, nagy stressz, túlóra, irodai punnyadás... Szó ami szó, kicsit átverve éreztem magam, amikor ezzel szembesültem, és így már nem is tetszik ez az egész. Középiskolás végzősként naívan hittem abban, hogy kijövök az egyetemről és marha jól fogok keresni, bárhol találok munkat, kevés befektetéssel sokra vihetem. Igen, elég lusta ember vagyok ilyen szempontból, soha nem érdekelt a programozás, csak a "jó lehetőségek" iránti vágy hajtott. Az meg, hogy ezen a területen képezzem magamat egy életen át, szabadidőmben is programozzak, hobbi projekteket csináljak meg a hasonló dög unalom dolgok nem az én világom, mert ennyire nem érdekel.

Amikor munkát kerestem, volt szerencsém összefutni pár beképzelt hólyag kis- és középvállalkozóval, akik azzal keresik szénné magukat, hogy infós egyetemistákat foglalkoztatnak feketén, takarítói órabérért, aztán kirúgnak. És volt szerencsém egy ideig megtapasztalni a multi irodájában történő egész napos punnyadást is, ahol csak belépőkártyával lehetett levegőt venni. Mindkét helyen a szakma krémje reggel fél nyolctól este hatig bent rohad, nulla családi élettel, nulla szabadidővel, amit a hobbira, sportra, ilyenekre lehet fordítani. Persze ezek az emberek keresnek havi millióhoz közeli összeget (hogy majd egyszer gazdagon mehessenek a sírba), de ez nem az én világom.

Conclusio:

Elmentem más szakmát tanulni, amivel talán ilyen "baromi jó lehetőségeim", és milliós fizetésem nem lesz, de most eszméletlen boldog vagyok. Soha nem teljesedett még ki ennyire az életem. Ha egyszer valaha mégis szükségem lenne a programozásra, akkor esetleg egyéni vállalkozóként összedobok valami túlárazott weboldalt valaki olyannak, aki nem ért hozzá (írónia...), de ennél többet nem akarok ezzel foglalkozni.

Mit gondoltok a kicsit hosszúra sikeredett történetemről? Szívesen beszélgetek erről.