Hogyan döntsem el, hogy az orvosi szakma nekem való?

Én is hasonlóképpen vacilláltam, és nekem is hosszú időbe - évekbe! - telt, mire rájöttem, mit is akarok egészen pontosan csinálni. Hiába kérdezgettem a családomat, ismerőseimet, idegeneket, mindenkit, akit csak tudtam, hogy adjanak tanácsot, a végén egyedül kellett meghoznom a döntést, noha elég sokáig dilemmáztam. Orvosin elég alapvető, hogy rengeteget fel kell áldoznod a szabadidődből és tanulni, nagy mennyiséget és hosszú éveken át. Miután megszerezted a diplomádat, még ott a szakosodás is. Viszont szerintem ennél is fontosabb, hogy érdekel-e az egészségügy. Szeretnél-e emberekkel dolgozni? (Ok, hogy választhatsz olyan szakágat, amely elvégzésénél nem feltétlen kell 0-24-ben emberekkel lenned, de azért az orvoslás nagyrészt az emberekkel való foglalkozásról/kommunikálásról szól, hogy segíthess rajtuk) Érdekel-e a biológia? Esetleg szeretnél kutatni, később másokat tanítani? Bírod a nyomást, a felelősségérzetet? És a többi, és a többi. Szerintem írd össze pro és kontra, hogy mi az, ami vonzó számodra és mik azok az érvek, amik miatt mindig meggondolod magad. Esetleg olvass minél többet a szakmáról, az egyetemi óráktól és gyakorlatoktól elkezdve amit csak találsz. (Én legalábbis próbáltam minél szélesebb körben tájékozódni, amennyire tudtam, hogy minél teljesebb képet kapjak és könnyebben tudjak dönteni) Nekem akad a családomban olyan orvos, aki leginkább a pénzért, pozícióért, és a presztízs miatt akart orvos lenni. El is végezte becsülettel az egyetemet, szakosodott is, rengeteget dolgozott még hétvégéken is, mára már nagyon jól keres és remek munkahelye van - és valószínűleg mindig lesz is orvosként -, viszont egy időben állandóan panaszkodott, hogy kiégett, nehezére esett a páciensekkel mindig ugyanolyan kedvesen bánni, stb. Persze, ne legyünk álszentek, van, aki emiatt választja az orvosit, de aztán ott a másik véglet, aki meg azért csinálja végig, mert ténylegesen szeretne segíteni másokon, és ez a vágya átsegíti őt a nehézségeken egyetem alatt és után is. Szerintem nagyon szép szakma, sok nehézséggel jár, de ha valaki valóban szereti, akkor legalább annyi - sőt több - pozitívummal is.

Ha okot keresel, hogy a szak miért nem neked való az már intő jel ettől lehetsz benne akár jó is és szeretheted is de ez nem jó.