Bölcsészek! Mi a véleményetek a saját képzésetekről, elégedettek vagytok?

Végzős bölcsészként teszem fel a kérdést, mert tavasszal diplomázom alapszakon és gondolkozom a továbbtanuláson. Ehhez pedig próbálok utánajárni az információknak minden létező fórumon, szeretnék ismét elmenni nyíltnapokra, beszélgetni emberekkel stb., hogy minél több infót gyűjtsek és könnyebben tudjak dönteni. Akárhányszor végigböngészem az elérhető képzéseket, mindig oda lyukadok ki, hogy engem a bölcsészettudományi képzések érdekelnek (~ nyelv, irodalom, kultúra, politika és társadalmak). Ugyanakkor jelenleg is ilyen képzésben tanulok és egyáltalán nem vagyok vele elégedett, nem felel meg a korábbi elképzeléseimnek és mondhatni csalódtam. Így két év elteltével azt érzem, hogy kb. ugyanúgy fogok kisétálni az egyetmeről mint ahogyan belekezdtem. Én motivált voltam, nyitott, szerettem tanulni és ennek megfelelően álltam hozzá az egyetemi tanulmányaimhoz is (bejártam az órákra, megcsináltam a feladatokat, tanultam, jó jegyeket szereztem stb.) Viszont nem érzem, hogy valóban hasznos ismereteket vagy készségeket szereztem volna az egyetemen, hogy ténylegesen értenék a szakomhoz, hogy tanultam vagy fejlődtem volna bármit is. A legtöbb óránk (főleg a szemináriumok, mert az előadások azért jobbak voltak) olyan volt, hogy igazából nem csináltunk semmit és nem tanultam semmit... prezentációkat tartottunk, csoportmunkákat végeztünk és beadandókat írtunk úgy, hogy lényegében mi sem tudtuk semmit az adott témáról és végül nem is tanultuk meg. Rengetegszer feljött bennem, hogy olyan dolgokat várnak el tőlem, amikről én nem tudok semmit (mert soha nem tanultam, soha nem találkoztam vele az életem során stb.) és valójában a tanáraim feladata lenne mindezt megismertetni velem (és nem arra gondolok, hogy rágják a számba stb., csak sokszor tényleg úgy kellett pl. vitáznom valamiről, hogy soha életemben nem is hallottam róla). Nagyon sokszor olyan érzésem volt, hogy még a tanárok is úgy állnak hozzá az órákhoz, hogy "minden mindegy", "úgysem fog ezzel kezdeni senki semmit", "úgysem érdekel semmit" és emiatt inkább nem tanítanak rendesen. Bár nem tudom mi áll ennek a hátterében, nem tudom.

Úgyhogy azért is teszem fel ezt a kérdést és kérem a saját tapasztalataitokat, véleményeteket, benyomásaitokat stb., hogy ezt helyretegyem magamban. Nem tudom, hogy egyszerűen csak rossz egyetemet/szakot/tanárokat fogtam ki és máshol sokkal pozitívabb élményeket gyűjtöttem volna. Vagy esetleg más is így érez és ez egyfajta sajátossága a bölcsészettudományi képzéseknek, ami miatt érdemesebb lenne inkább más képzésekkel foglalkoznom, mert csak ugyanazt élném át másodszorra is.

Köszönöm, és kérnék mindenkit, hogy írja le a szakját, esetleg egyetemét is, hogy be tudjam tájolni a dolgokat.