Csak szerintem szuper az online oktatás?

A "szuper" túlzás, de nekem is tetszenek az előnyei. Időspórolás, nyugalom, nem kell olyan emberekkel találkoznom akikkel nem szeretnék... Mivel elméleti szakon vagyok, nemigen befolyásol, hogy fizikailag ott vagyok-e, mert nincsenek speciális gyakorlatok/eszközök/laborok, amihez szükség lenne a jelenlétre.

Különösen tetszik, hogy a "feleslegesebb" (értsd: ppt-felolvasó) előadások közben kényelmesen tudok mást csinálni, ez személyesen azért korlátozott lenne.

Nálunk is sokan mondogatják hogy mennének vissza, de érvekkel (akár emocionális oldalról) alátámasztani nem tudja senki.

Minden "lebegés" egy ideig szuper -pl otthon dögleni, munkanélkülinek lenni, valami betegség/sérülés miatt sokat otthon lenni, "pihizni", vagy akár a nyugdíjas évek eleje-, de egy idő után a lufi kipukkad, ha egyáltalán felfújódott.

Szerintem szívás az online oktatás. Persze nem tagadom, vannak előnyei meg én is élveztem az előnyeit, meg helyeltem az ismételt bevezetését (a tavasziból kimaradtam, fél évig feküdtem baleset miatt januártól.)

Nekem az ősz megváltás volt mert akkor helyrejöttem, meg nem voltam sehol se addig sokáig. Kb megkattantam a vizsgaidőszak felénél és nem is jött össze a félév.

Szóval személyes tapasztalat alapján mondom, hogy nem jó az online oktatás, mert igenis mentálisan megterhelő, meg magányt csinál. A gyakorlati meg gyakorlatiasabb órákon/ szakokon meg nem tudom hogy oldják ezt meg.

Arról meg nem is beszélve, hogy most kb. családok vannak összezárva, egy helyen van, vagy jön fel konfliktus a családban, arról meg nem is beszélve, hogy sok szegény(ebb) család van, ahol nincs pl egy alap laptop vagy ilyesmi.

(Olyan apró "bökkenőkről" meg nem is beszélve, hogy az internet online vizsga alatt megy el az egész utcában mert leszakadt valami vezeték. Velem előfordult, nem vicc!)

én nem érzem azt, hogy könnyebb lenen megszólalni. A jelenlétei órán azért a testbeszédből könnyű kikövetkeztetni ha valaki meg akar szólalni, gép előtt viszont mindig bajban vagyok mert nem látom az embereket és félek attól hogy belevágok valaki szavába.

Az hogy találkozol a barátaiddal a sulin kívül, az tök jó. Persze ezt csak akkot tudod megtenni ha egy városban laktok. Mi az egyetemi barátaimmal szétszéledtünk az országban (vagy akár határon túlra is ment haza), így azért eléggé nehéz kapcsolatot tartani. PErsze nyilván ott az üzengetés meg a videochat de egész napos online oktatá és esetleges home office munka után igazából fenének van még kedve tovább a számítógép előtt ülni. Én nagyon érzem a barátaim hiányát így.

Az internetkapcsolat bizonytalansága meg szintén probléma. Nálunk elmondhatatlanul szar a net amikor itthon más is használja (home office munka szóval nem kérhetem meg hogy ne) és a tanár azt akarja hogy kapcsoljuk be a kameránkat. Úgy elkezd akadozni hogy alig értek belelőle valamit is.

Arról nem is beszélve, hogy társasházban lakva kb hetente hallom hogy valahol felújítanak. Egyrészt idegőrlő a fúrást hallani egész nap, másrészt zavarja a tanárokat is amikor esetleg felszólalnék...

Nekem is szuper az online oktatás (levelezős vagyok) mert nem kell sok km-t utaznom az iskolába, ahol szintén ugyanaz van mint online oktatás alatt: a tanár elolvassa a diákat majd elmagyarázza.

Otthon nyugodtan tudok tanulni, gyerekeket nevelni, háztartást vezetni.

Az online órákat mi sajnos nem tudjuk visszanézni, de megvannak ppt-ben, onnan tanulunk. A vizsgák szigorúak, van szóbeli is de így is úgy is tanulni kell, akár jelenléti akár online oktatás van.

Van olyan órám pl. déltől este 8ig ahol megkövetelik a kamera használatot és szó szerint a gép előtt kell görnyedni. De van lazább tárgy ahol "nem elvárt" ez, olyankor tudok mást is csinálni közben de a lényeg hogy mindig jelen vagyok az órákon. Magyarul, tudok figyelni.

Amúgy minden gördülékenyen megy, van internet, gépem ami már nem mai darab, de word-öt tudok még rajta szerkeszteni. Mindig telefonon vagyok fent, eddig nem volt gond.

Én is egyetemista vagyok, de már nagyon mennék vissza. Megpróbálom megindokolni a te érvelésedre válaszolva.

1. Időt nem sokat spórolok, 10 percre van a koli az egyetemtől. És szeretem ezt a távot.

2. Szuper, hogy minden anyag fel van töltve, de nekünk hibrid alatt is fel volt, meg a szaktársak megosztják a jegyzeteket közös drive-on, illetve ha elkérem elküldik ami kell. Mindenki segítőkész, lehet kérdezni a tanároktól is, órán is, bárhol.

3. pontra ugyanez. Lehet kérdezni. Elméleti órán is (nem vagyunk sokan) illetve volt olyan (órarendi átmeneti változás miatt) hogy jelenléti órát vettek fel.

4. Ilyen pont nincs nálad

5. Valóban minden megoldható online is, de kevésbé élvezhető/motiváló számomra.

6. Vannak barátaim otthon és az egyetemen is, de nem abban a városban tanulok, ahol lakom, a koliból haza kellett költözni, szóval elég nehézkes a találkozás. Plusz első éves vagyok, és a barátkozás most még a kezdeti fázisban maradt. Persze az jó, hogy tudok találkozni az otthoni barátaimmal, de amíg elő volt, tudtam ingázni és azzal találkoztam akivel csak akartam.

7. Csak egy vizsgaidőszakom volt, ezt nem tudom összehasonlítani, de nem hiszem, hogy nálunk nehezebb lenne így online. Bár nekem mindegy, reálisak a követelmények.

Ami az órai aktivitást illeti, nem történt összességében változás, én kevesebbet szolalok meg, de van aki többet.

Rengeteg időm maradt, mert alig lehet valamit csinálni (sport)

Szóval már nagyon várom, hogy visszamehessek.

az egyik legnagyobb hátránya nekem az utazás hiánya, mert a kolim gyalogtávra van az egyetemtől és ha reggeltől estig órám is és nem volt időm, energiám sportolni, akkor volt megvolt valamennyire a napi mozgás, most meg kiszállok az ágyból és átülök a laptophoz

illetve nem olyan egyszerű a barátokkal találkozni, ha 300km-re laknak tőled, eddig meg bármikor kiugorhattunk egy kávéra 2 óra között

Én ebben a félévben nem járok egyetemre, de az előzőt (és azt a fél tavaszit) még végigcsináltam online. Nekem nincsen róla ilyen pozitív véleményem, nem éreztem nagy előnyöket.

1. Én nem tudtam annyi időt megspórolni a digitális oktatás alatt, amit ténylegesen ki is tudtam volna használni. Heti szinten max. 4,5 óráról van szó (ami korábban elment utazásra az egyetemre való bejárással és a hétvégi hazautazással), de ez egyáltalán nem mutatkozott meg többletként, hogy most több időm lett volna bármire is. Maximum az első hetekben örültem annak, hogy picit tovább tudok aludni, de ennyi. Én szerettem bejárni az egyetemre, mert legalább aktívabban indult a nap, sétáltam egyet a levegőn és rám sokkal motiválóbban is hatott az egyetemi környezet (azt mégis a tanuláshoz köti az ember, veled egykorú egyetemisták vesznek körül, ott a könyvtár stb., míg az otthonod inkább a pihenés helyszíne, a szobádban ülsz az ágyon/asztalnál, tök egyedül vagy). Nálam maximum anyagiakban látszott a különbség, hiszen nem kellett kollégiumra és közlekedésre (busz, vonat) költeni.

2. - 3. Nálunk ez nem volt így. A jelenléti oktatásban is elenyésző volt azon órák száma, ahol olvasmányon kívül kaptunk volna bármiféle segédletet (pl. ppt vagy tanári jegyzet) és ez a digitális oktatásban sem változott. Minden óránkat megtartották online és úgy voltak vele, hogy akkor ez ugyanolyan mintha jelenléti oktatás lenne: majd mindenki megoldja maga, jegyzeteljenek ha akarnak. Valamint nálunk tilos volt felvenni az online órákat is (persze, magadnak megtehetted ha az nem derült ki) és én őszintén nem nagyon láttam magamat, ahogy félévnyi 90 perces videókat nézegetek vissza (ráadásul nem is a legjobb minőségben, mert kb. mindig volt valami technikai probléma és megszakadt a hívás, elment az internet, lassú volt, elment a hang stb.).

5. A fizikai jelenlétet én a környezet, közösség és emberi kapcsolatok vonatkozásában hiányolom. Mint írtam számomra sokkal motiválóbb az egyetemi légkör, hogy másokkal együtt ülök az órán/könyvtárban/koliban stb. Valamint én már nem szerettem, hogy minden nap teljesen egyforma volt, mert felkeltem, beültem a gép elé, a tanár végigkattintgatta a kis ppt-jét, közben jegyzeteltem, szünet, következő óra.... sokkal nehezebben tudtam koncentrálni és odafigyelni az órára, monoton volt és unalmas, már kb. minden elterelte a figyelmem, elzsibbadt a lábam, szünetben max tudtam menni egy kört a lakásban stb., nem nekem való.

6. Én nagyon keveset találkoztam a barátaimmal a digitális oktatás alatt. Ebben a korban szerintem eleve nehezebb szoros baráti kapcsolatokat fenntartani (pl. a legjobb barátaim más egyetemen tanulnak, valaki dolgozik stb., mindenki éli az életét), illetve most azért sokkal inkább helyhez voltunk kötve mint korábban. A jelenléti oktatásban tényleg össze tudtál futni valakivel akár a folyosón is, a szaktársaidat napi szinten láttad, a kollégiumban ott voltak a szobatársaim stb., de most még egy pár perces videócsevegés is egy külön leegyeztetett program volt. A távolságok elég nagyok a mi esetünkben (pl. valaki kilométerekkel arrébb él, vagy valaki külföldön van), és a személyes találkozást szerintem nem pótolják az online megoldások.

7. A tanulás szerintem a mi esetünkben nem volt sokkal nehezebb, de egyértelműen megnövekedett az anyag mennyisége és a tárgyak követelményei a jelenléti oktatáshoz képest (pl. sokkal több beadandót kellett írni) és a vizsgák is nehezebbek voltak (pl. direkt nehezebb feladatokat vagy irreálisan kevés időt adtak, hogy ezzel megakadályozzák a csalást).

8. Az órai aktivitás, motiváció, érdeklődés az én esetemben és a legtöbb szaktársam esetében pedig kifejezetten romlott a jelenléti oktatáshoz képest. Valamint még pár tanáron is érezhető volt, hogy a háta közepére sem kívánta az egészet és egyszerűen nem is akart foglalkozni vele.

Harmadévesként van sok rálatasom mindkettőre.

Utálom a távoktatást. 10-15 perc benn vagyok, tavolság nekem nem para, de azoknak is hianyzik akik sokat utaznak.

Nalunk nagyon jó a légkör, hangulat, programok, bulik, stb tök más hangulata van itthon ülni egész nap a 4 fal között kint szocializálódni.

Suliban lehet találkozni egy csomó emberrel akikkel amúgy lehet nem tudnál.

Otthon nem tudok figyelni, nem kényelmes, nem motivál semmi. Suliban igen.

Az előadások is offline sokkal jobbak, érdekesebbek, színesebbek, a tanárok élénkebbek, motiváltabbak, így olyan semmilyen.

Nekünk akkor is mindent felraktak ha nem volt vírus tehát ez sem játszik.

Egyetemen offline jól lehet ismerkedni. Így nem.

Nálunk sok a prezi, csoportmunka és ezt így nehéz és unalmas is, nem annyira hatékony. Kínszenvedés.

Plusz én imadok emberek közt lenni, itthon elunom magam hamar, nekem már pár nap után pokol hogy itt üljek a seggemen. Pedig jól kijövök a családommal, csak én pörgős, tarsasági ember vagyok. Kell szocializalódni, lassan olyanok leszünk mint a robotok....