Miért utálnak sokan tanulni?

Tanulni mindenki szeret, csak az nem mindegy, hogy mit.

Én pl sose voltam rossz tanuló, pár ismerősömről ez nem mondható el. Viszont ők a focit nagyon szerették és volt ilyen focis kvíz neten anno. Mennyire nyertek, ki rúgta a győztes gólt, hol játszott stb. Hát engem megöltek volna se tudtam volna 1-et se, ők meg ezt vágták.

Ha pedig a felsőoktatásig nem sikerült, akkor majd ott megutáltatják az emberrel, mert annyi felesleges fost be kell magolni, hogy azt igencsak kevés ember nem utálja meg.

Jogász ismerős pl. Mondta, hogy őket valami gazdaságis tárggyal szívatják, minket reál szakosokat meg joggal szívattak.

Alapvetően az ember szeret alkotni az alkotáshoz pedig tudás kell aminek utána is néz szívesen. Viszont a felesleges hülyeségeket amiket a ZH-ban vagy a dolgozatban kérnek 1x azt senkinek nem füllik a foga megtanulni.

Én lehet az oktatási rendszert hibáztatnám.

Mert mi a tanulás? Egy dolog, ami unalmas és elveszi az időt a szórakozástól.

Mi a házi? Egy dolog, amit a tanci felad, hogy otthon is unatkozz.

Mi a doga? Amit a szülők megmondanak, hogy ötös legyen. És emiatt stresszelsz.

Kb. mint az olvasás: beléd erőltetik gyerekkorban és ezért nem fogod szeretni.

Miért utálnak sokan tanulni? Mert gyermek korukban olyan tanáraik voltak, akik nem tanították meg őket tanulni. És a tudás örömére sem. Óriási szerencsém volt az Életben, hogy kiváló tanárok tanítottak. És az órai magyarázat interaktív volt. Kérdeztek és mi válaszoltunk. És klassz volt, amikor a maglévő tudásunkból az új anyag kapcsán tudtunk helyes válaszokat adni az ő zseniális kérdéseikre. És vágytunk a dícséretükre. Küzdöttünk azért, hogy jól megfeleljünk. Így a nyugdíjas kor küszöbén is szívesen emlékszem vissza például Csernus Istvánné tanárnőre, aki kémiai technológiát tanított nekünk. Nem volt könnyű tárgy, de rendkívül felkészült, lelkes, nagytudású tanár volt. Ha akartunk egy könnyebb órát, kérdeztünk tőle valami kémiával kapcsolatosat, amit a tv-ben a Delta magazinban Kudlik Julinál nem értettünk. A tanárnő meg két táblát telerajzolva gyorsan elmagyarázta.

Soha nem kaptunk például intőt nála. Saját maga rendezte el a dolgot. Ha például valaki rendetlen volt az órán, NEM írta be az ellenőrzőbe, hogy tisztelt szülő a gyermeke rendetlenkedett a társa felelete közben. Hanem kétszer rászólt, aztán a felelet végén meg felszólította, hogy értékelje a feleletet. Persze gőze nem volt, hogy mit mondott jól, és mit nem. Úgyhogy kapott egy karót az értékelésre. Ezt be is vezette a tanárnő nálunk, hogy a felelőt tiszteljük meg azzal, hogy nem susmogunk míg más felel. Valakit mindig felszólított, hogy értékelje a feleletet. És a felelet értékelést is osztályozta.

De például dolgozatírásnál a puskázást is mindig észrevette. Kibaktatott, elvette a puskát. Húzott egy vonalat a dolgozatra, hogy odáig egyes, és tessék mostmár puskázás nélkül önállóan dolgozni. De olyan is volt egy elvett puskánál, hogy a dolgozat kiosztásánál megjegyezte:

- Ugyan a dolgozatod elégtelen lett, de ez a puska olyan szép, rendszerező munka - erre adtam neked egy ötöst! :-)

Más:

Jónéhány évvel ezelőtt találkoztam egy nagyáruházban egy társasjátékkal. A matematika első osztályos tananyag elsajátítására készítette egy tanító néni. Rájött arra, hogy ha a klasszikus módszerrel oktatja az anyagot, akkor sokkal lassabban halad. Ha körítésképpen van egy társasjáték, ahol a gyerekek versengve játszanak egymással, akkor meg az egész éves anyaggal már decemberre készen vannak, mert a társas játék közben játszva sajátítják el az ismeretet és alkalmazni is lelkesen fogják, ha ez játék. És nem száraz tananyag...

Sok ilyen tanító néni és tanárnő kellene...

én nekem félfotografikus memóriával szerencsém van, órán hallom, és már tudom is, de fogalmam sincs ez meddig lesz elég

persze nyilván ha hiányzom, vagy nem figyelek akkor küzdenem kell, és a legnagyobb probléma az, hogy nem tudom, hogyan kell tanulni

egyébként szerintem a sok felesleges lexikális tananyag miatt utálják/juk a tanulást