Könnyebb óvónőnek lenni, mint tanítónak? Kevesebb adminisztrációval, stresszel, nehézséggel jár? Tudna esetleg írni tapasztalatot olyan, aki óvodapedagógusból lett tanító, vagy épp fordítva? Mi volt az oka a váltásnak?

Nem. Az országos óvodai nevelési-oktatási, fejlesztési, iskola előkészítő terv, a saját terved, a napirend, készségfejlesztő foglalkoztatási terv, a napi adminisztráció, a gyerekek egyeni fejlődésének figyelemmel kísérése, értékelése, szülői értekezletek, továbbképzések, stb.

Azért, mert 3-6 éves korúak, nem kevesebb a feladat, hanem az életkorhoz igazodva más.

1#-es vagyok.

Nem kevesebb a stressz. Amúgy a stressz elviselése a pedagógus alkalmasságán múlik.

Az a pedagógus, óvodai, vagy tanítói, mindegy, aki személyisége, alkatánál fogva nem alkalmas, aki nincs a megfelelő szintű tudás, a megfelelő, a gyerekek egyéniségére, személyre szabható módszertan birtokában, az stressznek éli meg a legegyszerűbb nevelési élethelyzetet.

Minden korosztálynak törvényszerűek a problémái. Minden a pedagóguson múlik, hogy azokat hogyan éli meg: szakmai feladatként, vagy terhes egyéni sérelemként.

Ez bármely korosztályra érvényes bölcsitől az érettségiig.

Tehát nem az a lényeg, hogy melyik korosztály, hanem az, hogy te mire vagy alkalmas intellektuálisan, egyeni adottságaidban és képzettségedben.

Ismerek óvónőt, német nemzetiségi óvódában dolgozik több, mint 30 éve.

Óvódásai szeretik, jól is csinálja, van hozzá érzéke! Tanítónőnek alkalmatlan lenne, tanárnőnek meg 200%-ban.

(Ismerem közelebbről, képmuató hárpia, lánya lelépett Wales-be.)