Melyik egyetemre menjek pszichológiára?

Károlira jártam. Nem ájultam el tőle, pedig róla rebesgetik, hogy mennyire gyakorlatorientált. A gyakorlatok általában 3 dologból álltak: vagy teszteket töltöttünk ki a gyakvezető TDK és doktori munkájához, hogy legyen elég elemszáma, vagy hallgattuk a gyakvezető személyes véleményét az adott témában, csendben bólogatva (aki meredeken másképp gondolkodik, az itt nem marad meg), harmadik lehetőség pedig, hogy a gyakvezető semmit sem csinál, és az egész gyakorlat megtartása rá van tolva a tanulókra, mindenki prezentációkkal készül, vagy helyzetkísérletekkel, amiket a netről kukáz össze.

Őszintén? Ha ez a gyakorlatorientáltság, akkor ne keresd!

A gyakorlatorientáltság semmit nem jelent, mindenhol ugyanannyi gyakorlat van (a tantervek elérhetők, meg tudod nézni), úgyhogy ezzel ne számolj. Bár pár éve kórházi gyakorlat még nem volt mindegyik egyetem alapképzésén. Illetve a gyakorlatorientáltságot az elméleti képzéssel szemben szokták felhozni, ami elég nagy baj. Ez egy olyan egyetemi szak (sok másikkal együtt), aminek a gyakorlatát nem az egyetemen fogod megtanulni. Egyszerűen sehol nem olyan a képzés, és ez nem is feltétlen baj. Az egyetemi éveidet arra kell használni, hogy jól megtanuld az elméleti alapokat, mert biztos tudásra utána sokkal könnyebb építeni a munkád során elsajátított gyakorlat ismereteket. Úgyhogy aki szerint az egyetemen nem annyira fontos az elmélet, az vagy hazudik, vagy nem érti, hogy ez nem valami kis tanfolyam, ahol tippeket kapsz arról, hogy hogyan beszélj az emberekkel. Vannak olyan képzések is, csak azok nem véletlen nem adnak diplomát vagy bármilyen valódi végzettséget.

Én az ELTE-re jártam, nyáron végeztem, és összességében szerettem. Nem volt tökéletes, semelyik egyetem sem az, de sosem bántam meg, hogy ezt választottam.

Az tény, hogy az ELTE tudományegyetem, úgyhogy a kutatásra felkészítenek. De ez nem jelenti azt, hogy túl sokan kutatónak akarnának menni. Én összesen három embert ismerek, aki a PhD felé ment tovább, de hosszútávon nekik is lehet, hogy más céljuk van. Szóval lényegében alig akar valaki kutatónak menni, és ezt a tanárok is tudják. Engem sem érdekelt soha a kutatás. Viszont szerintem abból a szempontból jó tudni, nagyjából hogyan működnek ezek a dolgok, hogy a szakdoga megírásánál nem leszel úgy elveszve, hiszen ott saját kutatást kell csinálni, illetve ha a képzés során mégis bekattan, hogy X téma annyira érdekel, hogy akár kutatnád is, akkor nem ez fog visszatartani a PhD-tól.

A többi hallgató mind a BA-n, mind az MA-n teljesen normális, kedves volt, bárhol lehetett barátokat szerezni, ha valaki akart.

A tanárokat szerettem, bár főleg a mesteren volt lehetőség kicsit jobban megismerni őket. Számomra tök motiváló volt, hogy a legtöbben kutatók és/vagy dolgozó szakemberek, klinikusok vagy tanácsadók, akik elismertek a saját területükön.

Az is pozitívum volt az ELTE-n, hogy rengeteg szabadon választható tárgy közül lehetett választani, akár más karokról is vehettünk fel órákat, és nekem is voltak olyan pszichós óráim, amiken teljesen mást tanuló emberek is voltak (a klasszik népszerű, sokak által felvenni kívánt Szexuálpszichológia 1-2. voltak ezek, még az Informatikai Karról is jöttek páran).

Nem szeretnék itt negatívumot írni a többi egyetemről, mert saját tapasztalatom nincs velük. Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, az az elhelyezkedés. A Károli Pszichológiai Intézete kint van a világvégén a Bécsi úton. Pest másik feléről oda eljutni nagyon sok idő. Hallottam olyat, hogy majd valamikor beköltöznek a belvárosba, de konkrét időpontot nem láttam sehol. A Pázmány a 8. kerületben van (azt hiszem, javítson ki valaki, ha tévedek), az ELTE PPK pedig a 6-7.-ben, de a pszichós órák többsége az Izabella utcai épületben van. Nem azt mondom, hogy ez a legfontosabb szempont, de azért számíthat.

Nem tudom, mire vagy még kíváncsi, de szívesen mesélek, ha van kérdésed. :)