Ha valaki nem tanult gyerekkorában, akkor már rontotta az életét?

Attól függ, mi az, hogy rossz tanuló. Én rosszul, pontosabban szinte sehogy sem tanultam végig 12 éven át (talán még elsősként erőltettem meg magam), mégis négyes-ötös tanuló voltam mindig, mert sok minden rám ragadt különös erőfeszítés nélkül. Bekerültem egyetemre, melyet el is végeztem, és van is azóta munkám. Nem tudom, hogy ha annak idején tanulok, mennyivel lenne most másképp, de ne mvagyok elégedetlen a sorsommal.

Tehát lehet így is. Ha viszont nem csak nem megy könnyen a tanulás, de nem is különösebben teszel érte, akkor ugyan jó lecke lehet a kezdeti kudarc, és felnőtt fejjel és észbe kaphatsz, de nehéz.

Szia!

Szerintem nem. Ez a rövid válasz, az, hogy ha anno nem tanult jól, még nincs veszve minden. Ellenben nagyon fontos, és rendkívül meghatározó, ugyanis később sokkal nehezebb átlépni arra az útra, ami neki való. Én azt az együttes jelenséget, hogy valaki honnan indul,( a szülei pl. mit tudtak neki biztosítani, stb.) : "Vágánynak" hívom. Olyan nehéz váltani, mintha egy súlyos vonat lennél egy rossz vágányon...Tudhatod, hogy melyiken kellene lenned, de áttérni rá már nagyon nehéz. ( Mivel ugye a vágyott célok mellett már helyt kell állni az élet más területein is. ) Persze lehet valakinek szerencséje. Én is ezt kívánom : Szerencsét, kitartást, önismeretet, és sok erőt annak, aki követi saját útját, bármilyen nehéz is legyen! :)