Azok akik olyan szakra járnak amelyről már előre tudják, hogy vagy nem lesz munkájuk, vagy nagyon kevés lesz a fizetésük, mégis mit akartok magatokkal kezdeni végzés után?

Egyfelől ha valaki szorgalmas, megfelelő kapcsolatai vannak és tényleg jó abban amit tanul hiába végztett "büfészakot" jól el tud helyezkedni. Nyilván sokan reménykednek ebben. De ha nem is a szakmájukban helyezkednek el, hanem elvégeznek egy OKJ-t vagy más tanfolyamot el lehet velük közalkalmazottként helyezkedni de a diplomás minimálbért kapják (ismerek olyat aki szabad bölcsész, de OKJ-val dologzik polgármesteri hivatalban irodai munkát és jól keres vele).

Olyanok is vannak akik nem a pénz miatt csinálják, pl. a szociális munkások, akik másoknak akarna segíteni. Valakiek az a célja, hogy gyerekekkel foglalkozzon, tanítsa őket és ezért tanárnak megy. Van aki szimplán szeretne egy diplomát, de humán beálítottságú, ők nyilván nem a BME-re mennek mérnöknek, hanem keresnek egy humán szakot, amit el is tudnak végezni.

"el lehet velük közalkalmazottként helyezkedni de a diplomás minimálbért kapják"

Azért van nálunk az egyetemet végzett kolléga is D-be sorolva. Ha nem kell a munkakörhöz főiskolai/egyetemi végzettség, akkor nem sorolnak D-nél feljebb.

Azért csinálják, mert nem akarnak 40 éven keresztül csak a pénz miatt dolgozni egy olyan munkakörben amit nem szeretnek. Ennek semmi értelme, csak testileg-lelkileg felemészti az embert aztán költheti a jó fizetését a gyógykezelésekre.

Írom ezt úgy, hogy én is egy jó szakmával kezdtem, csak a pénz miatt. Aztán váltottam egy alulfizetett szakmára. Csak azok nem hülyéztek le akiknek nem a pénzhajhászás az életcéljuk.