Érdemes úgy orvosira jelentkezni, hogy én alapvetően nem akarok emberekkel foglalkozni, napi szinten gyógyítani?

Szerintem mindenképp! Kutatóorvosokra is nagy szükség van.

Nem azt írta a kérdező, hogy egyáltalán nem hajlandó emberhez nyúlni, csak, hogy nem gyakorló orvosként képzeli el a jövőjét.

Van különbség a "képes vagyok emberi módon más emberekkel foglalkozni, de nem szeretnék túl sokat", és a "képtelen vagyok emberekkel foglalkozni" között.

Ha az első verzió áll fenn, tehát a képzésed alatt képes leszel arra, hogy normálisan foglalkozz, kommunikálj a betegekkel, akkor simán érdemes.

Ha olyan ember vagy, aki két kedves szót nem tud szólni a másikhoz és a háta közepére se kívánja azt, hogy valakinek segítenie kelljen, akkor nem.

Orvosként az a véleményem, hogy érdemes. A magyar orvosi egyetemek alapvetően nem klinikusokat, hanem kutatóorvosokat képeznek egyébként.

Ha a gyógyszeripar érdekel, akkor jó döntés lehet a gyógyszerész képzés is vagy a kémia szak (vegyész képzés).

Orvosi egyetemen betegekkel úgy komolyabban csak negyedévtől fogsz találkozni, és a csak a hatodév olyan, hogy állandó kórházi gyakorlat van, de azt az egy évet azért ki lehet bírni.