Gyógyped vagy védőnő? Pályaválasztás!

Szia! Védőnő vagyok, és pont a gyerek miatt jöttem erre a pályára réges-régen. Sajnos jó a meglátásod, mert egyre inkább nem a gyerekekkel, picikkel foglalkozunk, hanem az anyával, apával, nagyikkal, orvosokkal stb.Nézd át, hogy biztosan ezt akarod-e csinálni: [link] A gyógypedagógia szuper választás! Nem kötelező nagyon sérült gyerekkel foglalkozni, hanem sokan a fejlesztés területén találnak munkát TSMT, Ayres terápia, stb. Mai fejjel inkább oda mennék.

Diplomás ápolói:gyermekápoló.Széles az álláslehetőségek skálája.Jobban fizet,mint a védőnő.Nem olyan "unalmas".A védőnői pályát "megöli" a sok adminisztráció,a szülők nyavalygása,nemtudása,alapvető dolgokat kell a.fülükbe rágni 66 x.A gyerekorvosok csicskái.Keveset is keresnek.Ne válaszd!

Na és az óvónő? Elmondom, hogy miért tudom ajánlani. Minden kisgyermek spontán és őszinte, persze születése pillanatában, aztán onnantól kezdve történik a részben szülői és testvéri (félre)nevelés, illetve az óvodai/környezeti agymosás, meg hát az a bizonyos szocializációra nevelés. Na, és itt szokták a legtöbben elrontani... Az ma már köztudomású tudományos megállapítás, hogy az "ember" 0-7 éves kora közötti élete, nevelése, azaz a külső ingerek, interakciók, stb. a LEGMEGHATÁROZÓBB az élete további alakulását illetően. Ezt ma még nem sokan veszik komolyan, hiszen úgy gondolják, hogy 'mit is akarhatna egy 8 hónapos pici, hisz annak még semmi értelem az agyában, az csak sír, eszik meg alszik, még Őneki nem lehet "szabad akarata"... De, tapasztaltam én is, NEM ÍGY VAN. Igenis van már 8 hónaposan is annyi esze (talán Pavlovi reflex), hogy kitartó sírással fölvetesse magát Anyucival az ölébe. Mert ott mennyivel jobb. Ez igaz is, csakhogy Anyuci lassanként megszakad, miközben fél kezével a babát tartja, a másikkal meg kavarja a levest , vagy mos/mosogat... Szóval ez onnan fakad, hogy ANYUCI FÉL letenni és hagyni sírni a babát, mert fogalma sincs, hogy éppen miért sír a baba. Ő csak azt TUDJA, hogy ha felveszi, akkor nem sír. (És az mennyivel kellemesebb a környezetének, ugye...) Egyszóval a kisgyerek gyorsan tanul, nagyon gyorsan. pl. pici agyával 2-3 év alatt perfektül megtanulja a nyelvet (jó, némi beszédhibával). Ugyanez felnőtt korban már sokkal nehezebb. De, nem csak a nyelvet, hanem a káromkodást és az összes 'negatív' vonást is megtanulja. Mert még nem tud különbséget tenni, mi az etikus, s mi meg nem. Egyszóval Anyuci hajlamos elkapatni a picit, mert az NEKI KÉNYELMESEBB, legalábbis a sírós korszakát tekintve. Más szóval hajlamos átesni a ló túloldalára. Ami nem nagyon működik a szülőknél, az a MÉRTÉK felismerése, hogy ti. miből mennyit szabad engedni, vagyis hogy hol a határ. No, ezért jár olyan sokféle habitusú kisgyerek az óvodás csoportban és ezért van komoly felelőssége az óvónőnek, hogy amíg a kisgyerek ott tartózkodik, addig Ő kompenzáljon és Ő terelgesse a gyermekeket a helyes úton... Ez szerintem a gyerekekkel foglalkozások között a legnemesebb feladat és a legfelelősségteljesebb kihívás. Mindezt pedig alternatív, vagy magánóvodában tudom leginkább elképzelni. Mert ott kaphat igazán lehetőséget a gyermekszerető és empátiával bőven rendelkező óvónő (egyben pót-Anya), hogy saját legjobb belátása szerint vegyen részt a kisgyerekek (néha nem is könnyű) át-nevelésében, kicsiny lelkének megnyugtatásban, terelgetésében.

Még annyit... Teljesen jól gondolod, az 'érzékenységed' fejleszthető. Bár én inkább úgy nevezném, hogy inkább 'érzéketlenné' kell válnod a tekintetben, hogy a lelked ne omoljon össze, ha komoly megpróbáltatás érné. Ugyanúgy, mint ahogyan a kórboncnok is edzi a lelkét, s nem hányja el magát, amikor a... nem folytatom. De ugyanez vonatkozik a mentő orvosra is a baleset helyszínén, vagy a műtős sebészre, aki szintén fapofával kell, hogy turkáljon a felnyitott betegben. Ez is tanulható. Arra gondolj, amit Más képes megtenni, azt Te is meg tudod tenni. Csakis kitartás és akaraterő kérdése. De, előbb el kell felejtened azokat a negatív élményeket, illúziókat, amelyek korábban veled történtek. Mert ami már a MÚLT, az már csak ILLÚZIÓ. Emlékkép. Annak már nem szabad, hogy legyen jelentősége mostani jelenedben, s a jövőben sem. Az 'érzékeny'séged a múltadból fakad, de ezt hasznodra is fordíthatod. Hát Tedd azt. Gondolj csak az érzéketlen tuskókra... Ők a 'szalmakutyák'.