Neked hogy sikerült az érettségid? Milyen iskolába kerültél?

Én a corvinusra jelentkeztem, nemzetközi gazdálkodásra, 461 pont volt a ponthatár, nekem 476 lett. :)

A szakot szeretem, vannak nehezebb tárgyak, de amúgy érdekes, örülök, hogy ide jöttem végül. :)

Én egyedül a törire tanultam, arra se vittem túlzásba (csak közepeztem), de azért foglalkoztam vele. Szerencsére csak egy emelt kellett, mert így is megvolt a 100 pluszpontom.

Szerintem nem vészes az érettségi, főleg a közepek. Az emelt lehet húzósabb, ha nem olyan tantárgyból mész, ami tényleg nagyon megy. Én angol emelteztem, nekem pl. az nagyon könnyű volt, mert felsöfokon beszélek. Ha töri emelteztem volna, biztosan nehezebb dolgom lett volna. :)

Első szakomra 435 kellett, 440 pontom lett. Utána végeztem és elkezdtem egy másikat más felvételi tárgyakkal, 395 pont kellett, 398 lett.

Nem tanultam kifejezetten rá, mert a 4 évben végig jó tanuló voltam és figyeltem, szóval csak ismételni kellett (matekból és infóból meg kicsit gyakorolni, de nem vészes).

Mindkét választásommal elégedett voltam/vagyok, csak amit szeretnék, arra nem teljesen vezet egyenes út, ezért oldottam meg így.

Annyi a tapasztalatom (amolyan általános érvényű igazság), hogy marhára nem számít semmit a felvételi pontszám onnantól, hogy felvettek. Az onnantól szorgalom és utánajárás, semmi több. Mint látod, eléggé a felvettek alján voltam, mégis bőven perkálták majdnem minden félévben az ösztöndíjat eddig és mindkét szakon 4 fölött volt/van(a másikat még nem végeztem el) az átlagom. Az egyetemre kell a pontszám, amit a kapacitás és a jelentkezők száma és eredményei határoznak meg, de ez nem határozza meg azt, hogy mit és hogyan tanultok. Az alapoktól indultok, arról a szintről, ami a kötelező felvételi tárgyatok szintje (tehát ha a matek közép a felvételi alapkövetelmény, a középszintű matek érettségi anyagát tekintik csak evidensnek, a többit arra építik, legfeljebb tempósan -és az anyagnak semmi köze az érettségik anyagához, csak az összefüggések szintjén köszön vissza legfeljebb, tehát ha nem vagy hülye, meg fogod érteni kevésbé jó alapokkal is. Ha több felvételi tárgy van, akkor felvehetsz ilyen meg olyan felkészítő kurzust és/vagy egységesen a szádba rágják az alapokat is. (Pl. ha van biosz meg angol és te angollal mentél, meg fogják tanítani a szükséges bioszt neked is, a többi meg ismétel az első pár órán az adott tárgyból. Az első pár órán, utána nekik is ugyanolyan új lesz minden.)

Szóval nem kell fosni, arra feküdj rá, ami felvételi tárgy és oldogass korábbi érettségiket, úgy is típusfeladatok vannak kb végig meg IQ-ból meg lehet csinálni a magyart pl. jelesre. Nálunk nagyon ment a beijesztés (ami nem volt rossz, mert így legalább mindenki készült ezerrel), de nem vészes az érettségi, ha van rutinod a feladatokban.

Ha felvettek, akkor már csak a szorgalmad dönti el, hogy mi lesz, nem az, ami addig volt. Tömény lesz, gyors lesz (szaktól is függ), de ha figyelsz és észnél vagy, lesz diplomád normális időn belül. A saját évfolyamomat elnézve voltak 2 emeltes emberkék is, 480 ponttal meg társai, közülük is sokan kihullottak, pedig sokan közülünk felnéztünk rájuk és féltünk, hogy mi, akik a béka segge alatt vannak felvételi pontszám szempontjából, hogy fogjuk bírni. Nos, bírjuk páran.:D

1. 421 volt a felvételi ponthatár orvosin, nekem 461 volt.

2. Készültem rá, főleg az emeltre, de nem szakadtam bele, a középszintűek egyáltalán nem voltak nehezek.

3. Egyetemen is jó jegyeim voltak, szerettem, jól választottam.

BME VIK Mérnökinformatika ... 395 pont volt a ponthatár, nekem meg 414 pontom lett.

2 emelt szintű érettségit tettem, de 3 volt tervben. Az angol mindig is ment, 16 évesen leraktam a felsőfokú és túlzás nélkül ki tudom jelenteni, hogy az osztályomban nekem ment a legjobban, így az emelt angolra nem készültem.

Matekból meg 2es voltam, majd fakra jelentkeztem és elkezdtem emeltre készülni, majd rájöttem, hogy lehet nem sikerül és inkább írok egy jó közepet mint egy rossz emeltet így közepeztem, de arra is készültem rendesen.

Történelemből, csak a szóbeli tételeket tanultam meg. Az írásbelire is szóval kicsi szerencsével egész jól sikerült, 75%volt, mert a szóbelivel kicsit lerontottam.

Magyaról egyátalán nem készültem. Abból 2 max 3 nyelvtanos részt töltöttem ki és 1x írtam egy hosszú fogalmazást, mert kötelező volt órára. Így 74% lett, ami így szerintem nagyon jó. Főleg, hogy szóbelire csak 2 napot készültem belőle és így is csak 1 pontot veszítettem.

CK (célnyelvi civilizációból) közép szinten 94% lett, de az főleg a tanárom kedveségén múlt, mert olyan dologról beszéltem 15 percen át, amit ott láttam először :D Így ott helyben találtam, hogy hogy a szimbólumok mit reprezentálnak. (Az hiszem egy amerikai sast húztam ki aminek a karmaiban nyilak voltak meg ilyenek)

Informatikából emelteztem. Arra keveset készültem ... A programozás alapból, ment ott csak az office használatot kellet megtanulnom. Ott végül az volt a furcsak, hogy word, excel és accessből összesen 4 pontot vesztettem, ami nagyon jó :D és a programozásból meg 20at, mert ott Array Out of bounds exceptiont kaptam az egyik résznél és akárhogy próbáltam nem tudtam rájönni mi nem volt jó (persze tudom mit jelenet, csak ott 30 percen át tesztelgettem minden részt és debuggerrel is átmentem rajta többbszer de úgy sem ment)

Mindegy ... , de az infó szóbelim max pontos lett, szóval nem volt nagy baj.

Na...

Még csak 1 hete járok a BMEre. Nekem eddig minden érthető volt a programozást, meg kicsit dedósnak gondoltam főleg hogy igaz gyorsan haladunk, de csak singly linked lista szintű feladating fogunk eljutni vele, meg amúba járték szintű feladat leprogramozásáig, ami nekem kevés, mert már van benne gyakorlatom.

Szocializálás szempontjából, mert kórosan szorongot így igazán még nincsenek barátaim, mert nehezn illeszkedek be új közegekben.

A bejárás nekem meg 1,5 óra és sokszor csak úgy jön vonat, hogy 1 órával hamarabb oda érek vagy haza menetelkor 30-40 percet a vonatállomáson várok.

Szóval így van olyan napom, amikor 5.30kor kelek fel és 20.30ra érek haza.

Az oktatás tetszik, de úgy érzem nehéz napok állnak előttem, de úgy érzem jó helyet választottam.

Először egy mérnöki szakra jelentkeztem, fogalmam sincs már, mennyi volt a ponthatár(viszonylag alacsony), meg hogy nekem mennyi lett oda, de elég könnyen bejutottam. Még mindig király szaknak tartom, de rájöttem elég záros határidőn belül, hogy nagyon nem nekem való, mert sokkal inkább emberekkel akarok foglalkozni. Előtte sosem fordult meg a fejemben az orvosi, de tényleg, egy pillanatra sem, sőt azóta se tudom, hogy akkor hogy lyukadtam ki oda, de végül jelentkeztem. Ehhez kellett még egy emelt, mert addig csak bioszom volt. A fizikát választottam (kémia helyett, ami ugye sokkal népszerűbb orvosira). Őszintén a giminkben sem volt túl erős az oktatása, plusz egy év kimaradt (bár az egyetemen volt valamennyi, csak tök más), és egyedül készültem fel. Viszont ezerszer könnyebben ment, mint a biosz és bármelyik másik érettségi(ezekre elég rendesen felkészültem). Valahogy mindig "jó volt hozzá az agyam", és ezért baromi hálás vagyok.. . Orvosira az én évemben 435 volt a ponthatár, és nekem 440 lett, szóval nem sokkal jutottam be.

És itt teljesen más érzés volt már minden, nagyon megtaláltam magam benne. Jobban motivált, hogy tényleg azt csinálhatom/tanulhatom, amit igazán szeretek.

Szóval ha így egy tanácsom lehetne, amit átadhatok, akkor az tuti erről szólna... hogy tudom, hogy sokaknak nagyon nehéz eltalálni, hogy mit csinálnának szívesen egész életükben, miben lennének jók... ezért ha véletlenül elsőre nem sikerül megtalálni, akkor legyél bátor váltani, próbálkozni máshol. Nem kell beletörődni, hogy jó kész, akkor vége az életemnek, most már ez a sorsom. Ez vonatkozik arra is, aki elsőre nem jut be. Megéri küzdeni szerintem. Sok sikert!