Melyiket érdemes választani?

1. A biztos munkát/területet, még ha nem is szeretem. De legalább mindig lesz annyi pénzem, hogy ne kerüljek a híd alá. Azaz az átlagos, mindennapos mókuskerék, ami hozza magával a befásultságot szinte biztosan néhány év múlva. (A munkahelyváltás nem segít, az egész területet utàlom, kipróbáltam már sok helyet ezen a szakmán belül az évek alatt) Anno pályaválasztáskor, mikor még semmit nem tudtam se a világról, se saját magamról nagyon is jónak tűnt.

2. Egy váltást egy olyan irányba, ami inkább hivatás, mint sem egy sima, átlagos szakma. A megélhetés kitudja, milyen lesz mire elvégezném, de legalább elmondhatom, hogy szeretem amit csinálok. Tudom a hivatásnál nem a pénz számít, de azért ne legyünk álszentek. Egyetlen egy hivatásának élő embernek se fogják azt mondani, hogy ejha te aztán igazán szívből csinálod, amit csinálsz. Egye fene ebben a hónapban nem kell befizetned a számlákat. A szeretetem meglenne hozzá egyébként.

Úgy érzem szétszakadok, közben öregszem is, 25 elmúltam. Lassan már ideje lenne saját egzisztenciát is kiépíteni. A szüleimnek visszaadni mindent, amit kaptam, nem hogy még visszaülni tanulni 30 éves korom utánig. Nem látom a jövőmet sajnos. Nem akarok senkit hibáztatni a meghozott döntéseimért, de nekem sose hangsúlyozta ki senki, a szüleim se soha, hogy nem árt szeretni is amit csinálok. Sőt, inkább nálunk állandóan az sugárzott felém már kicsi koromban is, hogy jaj mennyit dolgoznak a szüleim, hogy nekem mindent megadjanak. Sose voltam követelőző gyerek pont ezért. Már kiskoromban is a lelkemre vettem, hogy nem kérek semmit mert drága. Összességében így odajutottam ahova. Évekig az lebegett a szemem előtt, hogy ezzel majd jól keresek. De sajnos ez már nem boldogít. Fogalmam sincs, hogy döntsek. Az édesanyám rajong a jelenlegi munkámért pedig sose csinálta, nem is tudja pontosan mi az. De gondolja nekem pont jó lesz, keresek vele pont elég pénzt, biztos jövő stb. Nah hát én hányok tőle. Nem akarok 40-50 évesen visszatekinteni és azt érezni és látni, hogy elcsesztem az életem. Önzőnek érzem magam, mert most már a szüleimnek járna általam, mindaz amiről eddig lemondtak miattam. De nem akarok ebben a helyzetben ragadni, amiben nem érzem jól magam.