Csak szerintem volt rendkívül szélsőséges pár generációval ezelőtt a pályaválasztás kérdése?

Ha a gyerek nem volt elégedett azzal a szakkal, amit tanulnia kellett, akkor előbb-utóbb átment egy másik szakra, ami jobban érdekelte. Vagy szerzett diplomát az elsőből, vagy nem.

Ma sokkal nagyobb a választás lehetősége, persze az internet miatt nagyobb is a nyomás és a "birka faktor" azaz a győzteshez húzás. Tehát a divatszakmák futnak, de így volt ez régen is. Mindenki autószerelőnek ment, mert abból jól meg lehetett élni. Ma mindenki politikus akar lenni, vagy ügyvéd, mert az ingyenlóvé.

Szerintem ha nincs ezer millió, csak árnyalatokban eltérő szak, akkor könnyebb választani. Persze ez több, mint 50-60 éve volt, de mikor tanultunk magyar órán költőkről, írókról, akkor kb mindegyiknél elhangzott, hogy a szülei orvosnak vagy papnak szánták, mert okos, szorgalmas volt. Viszont mi lett volna az alternatíva? Földművelő? Kosárfonó? Fazekas? Akkoriban aki szellemi munkát végzett, az orvos, pap, legfeljebb jogász/politikus volt, mindenki más kétkezi munkás. Ha valaki a gyerekkorában megszokott társadalmi szinten szeretett volna élni és a saját családjának is hasonló körülményeket szeretett volna biztosítani, akkor kénytelen volt orvosnak menni, különben egyrészt szégyent hozott volna a családjára (ami akkoriban sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint manapság), másrészt nem a művelt, értelmes kisasszonnyal, hanem a Marcsával, a bognár lányával tudott volna összeházasodni. Kb mintha manapság egy minimálisan értelmes, érettségi előtt álló fiatalnak az a két lehetősége lenne, hogy orvos lesz, vagy közmunkás. Ha szorgalmas és tanulni szeretne, akkor nagyobb valószínűséggel választaná az orvost még akkor is, ha nem kifejezetten ilyen érdeklősése van, mert még mindig nagyobb kihívást jelentene neki, mint a söprögetés.

A nagyapám 50-60 évvel ezelőtt választott pályát. Náluk ő választhatott, persze a tanárai javasolták. Tanító lett, azzal együtt, hogy az anyjának semmi végzettsége sem volt, az apja meg munkásember volt. A két öccse nem akart továbbtanulni, ők szakmát tanultak, de azon belül ők választhattak, hogy mit. Nagyanyámnak most volt a 60. érettségi találkozója. Nála az világos volt, hogy az általános iskola után továbbtanul. Egy erős, mai fogalmak szerinti közgazdasági technikumban tanult tovább. Elégedett volt vele a későbbiekben is. Az viszont tény, hogy kisebbek voltak régen a lehetőségek, szűkebb volt a kínálat.

#4: 60 évvel ezelőtt a tanító az egy rangos, megfizetett, megbecsült foglalkozás volt, nagyjából az orvossal, pappal, jegyzővel egy szinten.