Ilyenkor meg mitcsináljak?!

Nagyon sokkan bántottak és még most is néhányán,a külsöm miatt.Engem mindig is megbámultak az utcán és ezzért azt hittem h azzért mert csunya vagyok,amikor kicsit is kapttam önbizzalmat akkor mindig leromboltták,pedig én mindenkivvel kedves szokttam lenni álltalábban.A füzeteim háttábba szoktam leirni hogy mit érzzek és egyszer ezt az osztályfönököm meg látta,aztán elhivott beszélgettni hogy mi a bajom az önképpemel,bizztatot hogy nem vagyok csunya meg minden,de én ezt nem tudtam elhinni mert már sok bántást kaptam.Aztán az osztályfönnökköm felhivvta az anyámmat hogy vigyen el pszihologusshoz,anyám iss elbeszélgettet velem de amit ő mondott se tudtam felfogni mert nem tudok hinnni nekük.Sokszor gondolkozztam az öngyilkosságon,és már probáltam is de nem sikkerült.Mostanábba minden este szokttam sírni,mert nagyon sokszor bánttanak.Most is kissirt szemekkel irom ezt szoval ha valamit helytelenül irok bocsánat.És az nem segitt,hogy ne foglalkozz mások vélemenyével..mert mindig is érdekelt más véleménye és nem tudom azt megcsinálni hogy ne érdekeljen