Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Egyéb kérdések » Mi értelme van az életnek, ha...

Mi értelme van az életnek, ha nem is élünk? (többi lent)

Figyelt kérdés

Sziasztok!

Értékelném ha végigolvasnátok és egy kis közös gondolkozás alakulna ki a téma körül.

Nos talán nekem az egész ott kezdődött, hogy nincsenek olyan jó életkörülményeink, mint sokan másoknak, nem megyünk nyaralni nagyon max. 1 hétre balatonra, de akkor is csak valamilyen régi falusi házacskába. ezt nem egy önsajnáltató és adománygyűjtő cikknek szánom ígérem xd sőt nekem pont ez segített realizálni, hogy talán fel kéne hagyni több embernek az állandó rohanással. rohanunk munkába, megszakadunk a tanulástól, rohanunk a boltba, last-minute ajándékötleteket nézünk youtubon, hajszoljuk magunkat az egyre többért. De vajon mit az a TÖBB? Vajon mit ad? Megéri? Boldogabb leszek tőle? Meddig?

Addig ameddig az megszokottá nem válik...és akkor megint szeretnénk valami célt, valami stimulációt ami elindít...de minek? kérdezem én...

Nem értem hova futunk, és az oké, hogy ez bennem megfogalmazódott, de mi van azokkal akik nincsenek tudatában azzal, hogy a mindennapi szokásaink mivé tesznek minket? hogy szorongunk, még akkor is amikor nem gondolnánk...

meddig éri meg küzdeni és hol kell megelégedni? mindenkinek egyéni preferencia, de mégis vannak olyan társadalom és globális világunk által generált kikerülhetetlen dolgok, amik miatt nem tudod azt mondani, hogy ennyi volt...erre azért egy jó példa az internetes sütik témája, sőt az egész internet téma...akkor is "fogalalkoztatva vagy" amikor nem szeretnéd. "Az otthonodba is betörnek." Ez egy idő után már terhes, minden előnyére is tekintettel. Fárasztó a hajsza, minden értelemben...

Ti hogy kapcsolódtok ehhez? hogyan dolgoztok vele, hogyan dolgozzátok fel? mennyit ér nektek meg az élet? és mi értelme, ha nem is élünk?



2020. jan. 7. 21:18
 1/8 anonim ***** válasza:
79%
Én imádok pörögni, kitűzni valami célt ami előre visz, aztán azt megvalósítani, majd jöhet az újabb cél. Élvezem az állandó pörgést, szerintem én attól halnék meg, ha le kellene lassulnom, és visszafogott fogyasztás mellett az élet értelmén meditálnom. Persze megértem és tiszteletben tartom azt ha valaki a lassabb életet preferálja, abban sincs semmi rossz, csak én nem ilyen vagyok. Autócsere, lakásfelújítás, egy ütős nyaralás, új darabok vásárlása a gyűjteményembe stb., engem ilyen célok visznek előre, nap mint nap ezért tudok felkelni és munkába menni újra és újra. Ha lassítanék akkor ezekről le kellene mondanom, és nekem akkor veszítené értelmét az élet, nem lenne cél ami nap mint nap motivációt adjon. Nem tudom elképzelni hogy mondjuk délután 4-kor vagy 5-kor otthon üljek és az élet nagy kérdésein gondolkodjak, mert ahhoz el kellene engedni mindazt ami nekem örömöt okoz.
2020. jan. 7. 22:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
63%
Ez egy elég individualista nézőpont. Ha az ember a saját boldogságát keresi, akkor igazad van abban, hogy meg kell néha állni, különben nincs értelme. Ez az emberek nagy részének nem probléma. Vannak egyesek, akik nehezen tudnak kikapcsolni, de ők a kisebbség. Ha te úgy érzed, hogy a semmiért tanulsz, dolgozol, stb..., vagy nem tudod kiélvezni a munkád gyümölcsét, akkor veled van a baj, nem a világgal. Viszont vannak olyanok, akik olyan dolkokért hajtanak, amik nem róluk szólnak. Vannak olyanok, akiknek megéri a hajtás, mert hiszik/tudják, hogy olyan dologért csinálják az egészet, ami jóval túlmutat önmagukon és így ha úgy is éli meg az illető, hogy nem olyan boldog, amilyen lehetne, akkor is megéri neki az egész, mert tudja, hogy miért csinálta az egészet. Valamiért, amit fontosabbnak tart önmagánál, ez pedig elégedettséggel tölti el. A legegyszerűbb példa erra a család, de ez lehet egy hivatás is.
2020. jan. 7. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
75%
Ezen elég sokat gondolkodom én is. Nekem a terveim közt szerepel, hogy majd felhagyok eddigi életemmel, és más körülmények közt élek, sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban.
2020. jan. 7. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim válasza:
Én is sokat gondolkoztam már ezen, hogy nincs értelme a rohanásnak. Most pont ezért engedtem el 2 tárgyamat az egyetemen, mert úgy voltam vele hogy nem fogok most megszakadni, majd megcsinálom akkor amikor kevesebb tárgyam lesz és jobban lesz időm. Szerintem a másik véglet sem jó, amikor már nem tudok mit kezdeni az időmmel.
2020. jan. 8. 02:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim válasza:

Apukámat nem tudom megérteni, neki az a fontos hogy minél gyorsabban megcsináljon mindent, nem számít hogyan, összecsapva rendetlenül, csak minél gyorsabban. Ami a legjobban zavar, hogy tőlem is ezt várja el. Én ennek pont az ellenkezője vagyok, valamit vagy megcsinálok normálisan, amihez nyilván több idő kell, vagy sehogy.


5. vagyok.

2020. jan. 8. 02:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 Balogh Bence 2019 ***** válasza:

A boldogság/elégedettség érzete egy többtényezős dolog, kutatják. Ami az anyagiakat illeti, mivel közösségben élünk, egy bizonyos életszínvonal alatt boldogtalan leszel, mert a többség jelentősen jobban él és mert a nélkülözés rányomja a bélyegét a mindennapjaidra.


A cél is elengedhetetlen összetevő, ez ad értelmet az életnek.


Az igaz, hogy feleslegesen rohanunk és stresszelünk sokszor; ezt neked kell megtalálni, mi a megflelő egyensúly számodra.

2020. jan. 8. 06:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Te döntöd el mennyire élsz, miközben alig. Amikor te legjobban élsz, is tízsszer alacsonyabb energiákat termelsz, mint én mikor a legáltalánosabb, legüresebb dolgaimat csinálok, pl mosogatás.

Ezer év múlva nem lesz benned ilyen, ne félj. Addig meg hajrá, terjeszd a nézőpontodat.

2020. jan. 8. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 Son4of7God válasza:

Úgy mondok most véleményt hogy nem olvastam el mások válaszait erre a kérdésre.

Az én életem már évek óta értelmetlen és egyre jobban tisztázódik ez bennem és másokban is. Suicide az nem opció nekem, de minden este reménykedek abba hogy reggel nem kelek fel és az álmom örökké tart majd. És minden reggel csalódok.

Vannak dolgok ebben a szar évszázadban amik lekötik a figyelmem és szórakoztatnak, egyáltalán nem olyan dolgok ezek amiket másokkal együtt kell csinálni. Nem én legjobban soloban vagyok.

Van pár célom amit szeretnék megvalósitani, és úgy élek hogy készen vagyok a halálra. Annak ellenére van bennem megbánás, bánom hogy nem szerettem jobban az első és igaz szerelmem. Bánom hogy nem bántam vele jobban, hogy...bánom azt is h ebben az életben nem öltem.

Nem ebbe az évszázadba való vagyok és ezt senki sem tudja megcáfolni. Próbálok, nem..inkább próbáltam alkalmazkodni ehhez az életvitelhez ahogy leirtad. Rohanás, tanulás, munka, mindenhol csak megfelni mások elvárásainak vagy éppen a sajátodnak. Dolgozni pénzért amit elköltesz hasztalan dolgokra, ha van elég fizetésed, vagy azért dolgozol h megélhess. Az idő az egyetlen olyan mértékegység ami számit, és az egyetlen olyan történés amit az emberek nem tudnak irányítani és birtokolni. ( hahaha fasszzopó emberek )

Na de, próbálj meg találni valamit/valakit aki/ami majd leköt és értelmet ad az életednek, és élj ember ként. Mert senki sem akarja és senki sem érdemli azt amit én.


És hidd el vannak nálad roszabb sorsúak.

2020. jan. 9. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!