Felhasználhatóak az emberkísérletek eredményei tudományosan?

A második világháborúban egyedülálló módon, embereken végeztek olyan kísérletet, amiket se addig nem tett lehetővé egy rendszer sem, se utána nem lehetett soha többé megismételni. Ezt a tudományos „munkát” fémjelzi Josef Mengele neve, aki különösen közismert és hírhedt az auschwitzi foglyokon végzett kísérleteiért.

Az is benne van a köztudatban, hogy addig ismeretlen területeken szerzett igen értékes tudományos eredményeket, és ebben az értelemben sok „szolgálatot tett” az orvostudománynak. Abban, hogy tudunk ezekről az eredményekről egyáltalán, éppen az a bizarr, hogy ezek szerint valakik annyira komolyan vették a vizsgálati anyagait, hogy átnézzék, és felhasználják a tudomány számára.

A kérdés az, hogy kinek jutott eszébe (a brutális kegyetlenkedések utólagos tudatában is) ezeket az adatokat az orvoslás háború utáni, békés felhasználására rendelkezésre bocsátani, és vajon voltak-e etikai, erkölcsi fenntartásaik. Gondoltak-e arra, hogy emberi szempontból ez egyenesen kegyeletsértésnek számít-e az áldozatokkal szemben, illetve hogy ez magát Mengelét, és „munkatársait” olyan fényben tüntetheti-e fel, ami alapján menthetőek (relativizálhatóak) a bűnei. Másrészt esetleg az is vezethette-e a tudományos eredmények felhasználását, hogy ez által a foglyok legalább végül mégsem hiába szenvedtek, vagy haltak meg.

Voltak-e egyáltalán ilyen fajta humánus szempontok, amiket figyelembe vettek, vagy a tudomány semlegessége jegyében ilyesmi fel se merült?