Van -e értelme Magyarországon fejleszteni a vitakultúrát?

Az értelmes vitakultúra nagyon fontos és hasznos lenne.

Lehetőséget adna rá, hogy közelebb hozza a más véleményen lévőket. Nem is feltétlenül egyetértésre, hanem megértésre, ami Magyarországon (és sok más helyen is) nagyon szükséges lenne.

Afganisztánban sincs visszapofázás és milyen jól megy az ország sora, ugye? Norvégia pedig romokban van, mert mindenki visszapofázik, hogy a két végletet említsem.

Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy a NER mennyire hatékonyan építi (le) a jövőt.

Lehet, hogy nem ezen múlik? :)

A fejlett vitakultúra azt feltételezi, hogy nem csak hogy lehet érveket felsorakoztatni egy állítás mellett, de kell is.

Azaz marhaságokat nem lehet eladni legit állításként.

És ne keverjük ide a 2010 előtti helyzetet, mert vitakultúra akkor sem volt. Pl a vizitdíj kapcsán sem arról ment a diskurzus, hogy az egészégügy állapotát hogyan befolyásolja az intézkedés hanem arról, hogy Gyurcsány ki akarja rabolni a magyar népet, stb...

A vitázás és az akadékoskodás vagy visszapofázás egyáltalán nem ugyanaz.

Abban igazad van, hogy most sokkal gyorsabban születnek döntések. A fejlett (és használt) vitakultúra viszont azt eredményezné, hogy olyan döntések születnek, ami a résztvevők minél szélesebb rétegeinek elégedettségére válik. És hát ha valamit, ezt nemigazán lehet állítani a mostani rendszerről ami arra megy amerre az a fél marék ember rántja, hogy az jó-e bárki másnak, azt még csak meg sem kérdezik..

Az a problémád, hogy te abból indulsz ki, hogy a szűk vezetői réteg morálisan és a döntéseiben veled ért egyet, no de mi van akkor, ha teljesen más nézeteket vall? Akkor ugyanúgy birkaként bólogatsz nekik, vagy szeretnéd, ha az embereknek lehetősége lenne új nézeteket bedobni a közösbe, ezzel elérni egy áttörést az egyet nem értők között?

Kérdező, félévig éltem Dél-Koreában, számtalan barátom van az országból és hadd mondjam el neked, hogy nagyon idealizálod ilyen szempontból az országot. Messze nem olyan a politikai berendezkedése, mint a hitleri Németországnak (ezt a mondatodat egyébként lefordítottam és megmutattam egy koreai barátnőmnek; ne akard tudni, mennyire hangosan felkacagott).

Amire te vágysz, az egy diktatúria, ahol nem tűrik meg az ellenvéleményt. Erre Észak-Korea a jó példa, de sejtésem szerint nem élnél ott.

#6

Csak a te példáid rosszak.

"én mondtam Dél-Korea példáját"

Ami pont rossz példa, mivel ott a "visszapofázások" miatt alakult ki a mai helyzet, hogy többnyire hozzáértő személyek vezetik az országot elég nyilvánosan, így az átlag ember érti mi történik, ezért pedig az átlag ember bízik a kormányában.

Ezt láttuk a covid alatt. Nem azért ültek nyugiban otthon a dél-koreaiak, mert félnek "visszapofázni", hanem mert a kormány kiérdemelte a bízalmukat.

"vagy ott van Kína"

Mármint az az ország, aminek 4-szer akkora a lakossága, mint USA-nak és csak így volt képes versenyezni vele? Jó példa arra, hogy miért szar a rendszerük.

"a teljes feudális Európa"

Ahol a visszapofázások lázadásokból és felkelésekből álltak, amikre számtalan példa van.

"a hitleri Németország"

Amelyik fenntarthatatlan volt? Ja, tényleg jó példa, mintha a Kádár-rendszert hoztad volna fel...

"kommunista államok"

Te hallod magad? :DDD

Melyikben van/volt jólét? Egyikbe se.

"ersze, lehet demonizalni az utóbbiakat, de ne vitassuk el páratlan sikereiket."

Amik mik voltak? MErt nem igazán van/volt.

Kína azért tud versenyezni a maréknyi tudósával, mert olyan nagy ország, hogy nagy számok törvénye alapján véletlenül lettek ott tudósok.

Egy átlag kínai, viszont nagyon szarul él.

És ez igaz minden példádra.

"gondoljunk a 2010 előtti teszetoszaságra, és a jelenlegi, vitatkozás nélküli orszagvezetésre! Minden hibája ellenére úgy tűnik sokkal hatékonyabb jövőépítés zajlik most"

Jah, azért vannak rosszabb mutatóink, mint 2010 előtt. 2010 után a GDP csak annyival tudott nőni, mint amennyi EU-s pénzt kaptunk, miközben még 1 millióval többen is dolgoztak. Ez szánalmas eredmény.

2010 előtt ténylegesen nőtt a GDP és alig kaptunk EU-s pénzt.

[link]

Kérdező

Egy jó országvezetésnek két aspektusát érdemes itt megemlíteni:

1. Döntéshozás hatékonysága - azaz mennyire gyorsan jön létre a döntés egy kérdésben.

2. Mérlegelés hatékonysága - azaz a meghozni kívánt döntés mennyire átgondolt, mennyire oldja meg a felmerült problémát vagy éri el a célját további problémák létrehozása nélkül.

Tény és való, Magyarország az 1. pontban kiválóan teljesít, egyetlen éjszaka alatt képesek egy teljesen új törvényt végignyomni.

Ugynaakkor a 2. pontban óriási nulla az egész. Nemhogy vita, de még hatástanulmány sem készül a tervezett döntésekről, de szerintem egy pillanatig sem gondolkodnak el a lehetséges következményekről. Így lehet

Így lehet az, hogy hatósági árat vetnek ki a benzinre, majd az emiatt kivonult sozlgáltatók miatt üzemanyaghiány lép fel az országban.

Így lehet az, hogy megszüntetik az egyszerű adózási formát - figylemen kívül hagyva az adózás működési metodikáit - de végül fű alatt mégis visszavezetik, hogy havi 50et adózva az általányadózóknak sincs semmi egyéb teendője.

De az is így lehet, hogy minél jobban "támogatják" és reformálják az oktatást, annál nagyobb szarban van az egész rendszer.

Gyorsan hoznak döntéseket, de ezek nem hatékony döntések. A viták ugyan lassítanák a rendszert, de legalább átgondolásra késztetnék a döntéshozókat, ezáltal jobb, hozzáértőbb, eredményesebb döntések születnének.

Persze, van olyan helyzet ahol a gyors döntések esszenciálisak. Mondjuk ott sem árt, ha megkérdeznek néhány hozzáértőt is. De jeenleg Magyarországon semmi nem indokolja, hogy egy törvény megcisnálsával ne lehetne eltölteni pár hetet, hog ykörbejárják a témát.