Úgy érzem teljesen el vagyok veszve! Nem találom a helyem ebben a világban. Mit kéne tennem?

Most Gazdálkodás és menedzsmentre járok levelezőn, mert kénytelen vagyok dolgozni mellette az itthoni helyzet miatt.

Dolgozni csak egy másik városban tudok mert ahol lakom nincs semmi csak ingatlanos meg ügynöki munka ahol rá kell tukmálni vmit a másikra azt meg nem veszi be a gyomrom.

Pályakezdő vagyok van már egy okj-s szakmám, de mivel nincs szakmai tapasztalatom csak egy 6 hetes gyakorlat ezért sehova sem vesznek fel.

Olyan távoli és elérhetetlennek tűnnek az álmaim hogy a régebbi nagyobb álmaimról már lemondtam.

Külföldre akartam menni tanulni, nyelvet tanulni dolgozni, világot látni, szakmailag fejlődni, kiélvezni a fiatalságot.

De most megelégednék egy szép kis családi házzal amihez kert van ahol kertészkedhetek. Lenne mellette egy olyan állásom ami annyit fizet amiből kijönnék 1 hónapban és félre tudnék rakni egy keveset pl: jogsira, kocsira.

De teljesen élhetetlen most az életem állás nuku, fizetés nem lesz elég amit a másik városban keresni fogok de jobb mint a semmi,lakásom vagy egy hely ahol nyugodtan békében élhetek nincs. A költségek csak nőnek mióta nagykorú lettem, de fizetés nincs vagy csak minimális.

Ilyen körülmények között nem is merek gondolni párkapcsolatra vagy családra nincs rá sem igényem se lelki kapacitásom. Örülök ha magamról képes vagyok gondoskodni nagy nehezen.

Hosszúra sikeredett, de nagyjából ez a helyzet.

Harkányban lakom. Zalaegerszegre megyek dolgozni. Neten keresztül találtam.

Itt a Dél Dunántúlon kerestem munkát.

Nem sok sikerrel mindig csak MLM-be, ingatlanosba stb ilyen munkákba botlok. Sehol egy normális ha mégis néha felbukkan valami akkor arra van 50 másik jelentkező akiknek még tapasztalatuk is van. Nem úgy mint nekem.

Semmire nem megyek a papírommal hiába van meg.