Hajléktalanok közt miért van sokkal több férfi mint nő?

Összetettebb.

A nő ha más nincs, abból... mindig tud keresni, a férfi nem.

A nőnek sokszor van gyereke, könnyebben befogadják, a férfit nem.

A férfin nagyobb a nyomás, ha nem tudja fenntartani magát és a családját, a nőn nem.

Váláskor a bírók a gyereket, lakást szeretik a nőre hagyni, a férfi meg még perkáljon gyerektartást is.

Otthagyta a nő, és ebbe belebetegedett.

Még az előzőhöz azt hozzátenném, hogy kb. 4x annyi férfi küzd alkoholproblémával, mint nő.

Az alkoholizmus pedig könnyen a lejtő aljára juttat.

Hát azért elég durva az összes hajléktalan nőt egyből leku.rvázni, kedves első... (és amire valaki eljut odáig, hogy akár ezt is megtenné, addigra már... hogy is mondjam, a szaga is olyan, hogy nem lenne sikeres...) Ráadásul egy nőn is elég nagy nyomás van, hogy el tudja tartani magát, legalábbis a „különben éhen halsz” is elég nagy kényszer.

Olyan nincs, hogy váláskor a nő csak úgy megkapja a lakást, akkor vagy ki kell fizetnie a felét, vagy marad a közös lakáshasználat. Csak sokszor ha a pasi kézbe kapja a lakás árának a felét, elúszik az egész, mert soha nem tanulta meg beosztani. A mai 40-eseknél, 50-eseknél is gyakori még, hogy az asszony foglalkozik a családi kasszával és a férfi nem tud pénzt beosztani. A fiatalabbak, akik már majdnem mind éltek már egyedül házasság előtt, már nem ilyen tehetetlenek.

na ne már...abban egyetértek hogy a férfiban erős a bizonyítási vágy,és nagyobb a kudarc érzete ha nincs meló,

valamilyen szinten lehet hogy a nők védettebbek ebben a helyzetben anyaotthon,nők a nőkert alapitvany stb..

de azért a válás utáni vagyon megosztásnál abszolut nincsenek jobb helyzetben,saját példámból és imerősök helyzetéből adódóan írom:)

Bár a hajléktalanok többsége férfi, a megváltozott családmodellek következtében egyre több nő kényszerül az utcára az Európai Unióban. Az okokat és körülményeket országonként vizsgálta:

A nőbarát politikát folytató Svédországban az otthonukat vesztett nők próbálnak láthatatlanok maradni a stigmatizálás miatt. Finnországban a válások mellett a drog, alkohol és a prostitúció vezetnek hajléktalansághoz. Dániában ritkábbak a válások, viszonylag ismeretlen fogalom a hajléktalanság. A holland hajléktalanság nagy részét a bántalmazott nők és az illegális bevándorlók alkotják. Belgiumban a fő probléma a szegénység feminizálódása, ezért érinti súlyosabban a probléma az egyedülálló anyákat és a háziasszonyokat. A luxemburgi nőknek fontosabb a házasság, mint a munkavállalás, ezért a válások nehezebben érintik őket. Nagy-Britanniában is a családon belüli erőszakban látják a problémát, de jelentős számú hajléktalan, börtönviselt nő is él az utcán. Írországban a megváltozott gazdasági- társadalmi helyzettel indokolják a hajléktalanságot. Franciaországban alacsonyabb gazdasági aktivitásuk és jövedelmük miatt veszítik el otthonaikat. Németországban a nők nem érzik áldozatnak magukat, a helyzetet átmenetinek vélik, segítséget is kapnak a kitöréshez. Ausztriában azonban sokkal kiszolgáltatottabb a helyzetük; magasabb munkanélküliség, gyakori válások jellemzőek. Olaszországban a vizsgálatok a bevándorlókra koncentrálnak, itt a nők lehetőségei jobbak. A görögöknél a hajléktalanság az idősebb nőket veszélyezteti. Spanyolországban a hajléktalanság csak a teljes lakásnélküliséget jelenti. Portugáliára pedig az átmeneti hajléktalanság jellemző.

Az Unióban mindenütt jelen van a rejtett hajléktalanság, különösen a nők körében, hiszen a társadalom jobban megbélyegzi őket. Rengeteg egyedülálló anya, nő kerül az utcára válások miatt, akik munkalehetőség és állami segítség hiányában nehezebben találnak kivezető utat.