Lehet "egyszerre két Istent szolgálni"? "Identitásválságban vagyok". (Azért nehogy szószerint vegyétek. (-: )

Magyar vagyok, büszke rá, mindig is az voltam. (Nem elmebeteg mértékben, mint ma néhányan, csak egészségesen, énekeltem a Himnuszt, örültem a magyar érmeknek az Olimpián és a többi.)

Tudtam magamról, hogy délszláv gyökerei vannak a családomnak (a vezetéknevem helyesírása is ezt támasztotta alá), de nemrég levelet kaptunk Zágráb környékéről. Egy unatkozó öregúr kiderítette, hogy rokonok vagyunk, a dédapám volt az első, aki magyar földön született, az ükapám elszegényedett horvát kisnemesként jött át Magyarországra a Monarchia idejében.

Plusz mellékelt is egy rövid összefoglalót arról, hogy mit sikerült kinyomoznia a család történetéről. Az ükapám bátyja például Jellasics katonája volt...

Érdekes az apámat nem érintette meg mélyen, inkább szórakoztató érdekességnek fogta fel, engem viszont teljesen kifordított, hogy ilyen "kézzelfoghatóvá vált" a "horvátságom".

Naphosszat nézek filmeket, olvasok cikkeket Horvátország és a horvát nép törtenetéről, tájairól, hobbiból nekiálltam horvátul tanulni (baromi nehéz, főleg egyedül), nyáron el akarok menni Horvátországba, találkozni ezzel a rokonnal, és megnézni, körbeutazni az "őshazámat" (már amennyire a pénz ezt megengedi).

Horvát címer lett a háttérképem a számítógépen és drukkolok a horvát sportolóknak (nagy sportrajongó vagyok). Eddig még szerencsére nem láttam horvát-magyar meccset, de előre félek :-D

Ugyanakkor itt belül tudom jól, hogy generációk óta Magyarország a családom hazája, a nagyapám Magyar Honvédként harcolta végig a Világháborút, de mégis, furcsa ez most...

És mielőtt bárki azt mondaná, hogy páváskodok, a legközelebbi barátaimat (2-3 ember) leszámítva senkinek nem tettem említést erről, sőt, őket sem avattam be a részletekbe!

Vélemény? :-)