Kialakulhat egy olyan viszony barátok között, hogy az egyik fél példaképeként tekint a másikra? Mennyire normális ez? Úgy értem az ember szüleit, nagyszüleit, kedvenc sportolóit tekinti annak.

Bizonyos dolgokban egy ember tekinthet példaképként egy vele hozzávetőleg azonos korú emberre is. Persze nem mindegy, hogy tudatosan törekszel arra, hogy te is olyan jóvá válj, mint ő (egy adott dologban), vagy gondolkodás nélkül majmolod.

Szóval szerintem simán kialakulhat ilyen normális szinten is, meg ha valaki gondolkodás nélkül műveli, akkor abnormálisan is.

Teljesen normális, hogy egy olyan ember legyen a példaképed, akire felnézel. Bárki lehet, még nálad fiatalabb is.

Ha megengedsz egy szubjektív megjegyzést, elsősorban ne magát a személyt, hanem az értékrendjét nézd, és nem utánzással, hanem azt megértve integrált a sajátodba.