Mi a véleményetek az alábbi versről?

Hiányzol, amikor kelek,

S este elalvás előtt.

De nem csak akkor,

Hanem mindig. Mindig...

Amikor alszok,

ébredek, és álmodok.

Ha felkel a nap,

vagy éppen lenyugszik;

rád gondolok.

Ha írok arra, hogy

te milyen betűkkel írsz.

Ha olvasok,

hogy milyen lenne veled.

S, hogy milyen

rossz nélküled...

Ha ott lennél,

ahol én, sírnék.

De nem akárhogy:

örömkönnyeket hullatnék.

Amikor nevetek,

te jársz a fejembe,

És amikor sírok,

Hogy milyen volt

veled, nevetve.

Hogy nálad mindig

Vigaszra leltem...

S te sosem hagytál cserben.

Mindig te. Ha fúj a szél,

esik, vagy ha süt a nap.

Ha utazok, vagy

ha otthon ülök,

S elmerengek

a múlton vagy a jövőn.

S hiába mondják azt,

Hogy a jelennek élj...

Nekem csak a múlt,

s örökre mi.

Mi, ahogy sírtunk,

s nevettünk...

S hiába volt szomorú,

Nekem már boldog.

Minden együtt töltött perc,

A legszebb emlékem,

S minden ami nélküled, rémes.

Rémes, ha nem veled vagyok.

Mert hiányzol.

Amikor bolond voltam,

Te normális, s amikor

Én normális, te őrült.

Hiába voltunk ellentétek,

S vagyunk máig is,

Örökre te hiányzol,

Mert te vagy a másik felem.