Az asszony verve jó?

Ez a mondás, meg az értelme is hála istennek eltűnőben van. Ez egy már letűnt, patriarchális kor mondása volt, de hála a bátor feminista nőknek, akik kiharcolták nekünk az egyenjogúságot, már nincs semmi értelme.

Amelyik "férfi" ma is ezt vallja, azzal nem kell foglalkozni.

Miért is? Mert az ilyen mondásokkal szentesítették a bántalmazó kapcsolatokat.

De ennek a nótának mi az értelme?

"Nékem olyan asszony kell,

ha beteg is, keljen fel.

Főzze meg a vacsorát,

Úgy várja, várja, úgy várja, várja,

Úgy várja haza az urát."

Normális férfi elvárja, hogy a felesége betegen főzze a vacsorát?

Vagy annak mi az értelme, hogy csak a fiúgyerek örökölhette a vagyont, lánygyerek nem? Vagy hogy lánygyereknek hozományt kellett adni, mert különben senki nem vitte el a háztól?

Nem hiszem, hogy a szexista megnyilvánulások mögött tapasztalatot kell keresni, de ha mégis, akkor egy tapasztalatot tudok: egy nő általában gyengébb, mint egy férfi, ezért következmények nélkül lehet verni. Ugyan ez vonatkozik a gyerekek és az állatok bántalmazására is. Általában mindig az a fél "érdemli meg", vagy annak a számára "hasznos" a fizikai bántalmazás, amelyik kiszolgáltatott helyzetben van.

Napi kamu kérdés!

Akkor én is kérdezhetem, hogy akkor a Pasi verve jó?

Aki kezet emel a párjára, az tettével elismeri, hogy egy gyáva, gerinctelen, gyenge kisállat!

"Úgy gondolom azt jelenti, hogy kontroll alatt kell tartani, mert...miért is?"

Tévedés! A férfiak régen szerettek visszaélni a fizikai erejükkel, mivel tudták, hogy kommunikációban úgyis alul maradnának a nőkkel szemben, ami ugye sértette volna az egójukat!

Na, te IQ-bajnok, az asszony, akkor számodra nem nő, hanem egy külön állatfaj?

A feleség is NŐ!!

Te észlény!

"Nem azt mondja, hogy a nőket verni kell, hanem az asszonyt (értsd: feleséget)."

Nyilván a más feleségét nem merte senki megverni, mert abba a férjnek is lett volna beleszólása. Nőket csak a saját, hites uruk verhetett, esetleg hajadonokat az apjuk. Ez volt a protokoll.

Nem. A nőt szeretni kell (amíg nő marad).

Verekedni meg csak a buta, primitív emberek szoktak.

#2! Nem feltétlenül, legalábbis nem úgy.

Vannak poénok. Nótázni jókedvében szokott az ember. Az idézett dalt is sokszor énekeltem. A feleségemmel együtt. Se neki, se nekem eszünkbe nem jutott, hogy szó szerint értsük. Ez kultúra kérdése.

Fiúgyerek öröklése? Mi sem egyszerűbb, némi történelmi ismerettel. Régen a vagyon (és a boldogulás) alapja a földbirtok volt. A régiek is tudták, hogy több gyerek esetén az örökléssel aprózódik a vagyon. Hamarosan egyetlen örökös se marad, a név megy a süllyesztőbe (ez csak a nemességre értendő, a többinek vagyona se volt). Ezért élt az elsőszülöttségi előny. A leánynak hozományt volt szokás adni, örökölnie szükségtelen volt, hiszen az új családban a családfő vagyonát használta (gyakran el). Ezek a dolgok értelmet kaptak egy bizonyos gazdasági helyzetben, és előnyösek voltak a csoport (család) szempontjából, viszont ridegek lehettek egyes személyekre nézve (ez mindig így van, ha valamire nem tudjuk a megoldást). A szokás a polgárság megjelenésével hígult, mára már nemcsak elavult, de kártékony a csoport számára is. Van jobb.

A dolgokat nemcsak szexista nézőpontból lehet szemlélni. A természetben, ami egy nézőpontból „csúnya”, másból nem az. A bántalmazás nem öncélú, annak szerepe van a fajfenntartás szempontjából. Ez a tény azonban kissé bonyolultabbá vált a tudatos ember megjelenésével. Csakhogy itt már a kultúra a meghatározó. Az asszony verve poénból jó. Meg ott, ahol a kultúra olyan alacsony, hogy egy probléma megoldására ez az egyetlen megoldás kínálkozik csak. Hasonló a helyzet a gyerekkel. A gyerek törődést igényel, ilyen a biológiája. Ha nem kap, kifejezi méltatlankodását. Bömböl. A szülője meg nem érti. És veri. Ami a borzasztó, ez megszokássá is tud válni. A primitív kultúra következtében. De fontos tudni: ez csak az egyénre igaz, a csoportra nem. Lehet olyan csoport, amely egy másik nézőpontjából primitív. De a gyerekkel, a nővel való bánásmódjában gyakran sokkal előbbre jár, mint egyes, magukat kulturáltnak tartó csoportok.

Magyarázható ez a dolog, csak rá kell szánni az időt és fáradságot.

Régen az asszonyt a férje tartotta el, tőle függött. Az asszony otthon volt, és vezette a háztartást. De ha lusta volt, esetleg pazarló, vagy éppen kikapós, akkor a férj veréssel akarta "észre" téríteni. Akkor a válás nem jöhetett szóba, még a nő részéről sem. Még faluhelyeken 70-80 évvel ezelőtt is szégyen volt elvált asszonynak lenni, mert csak ő lehetett a hibás. De elvált asszonyként megélni sem tudott volna, még cselédnek sem biztos, hogy alkalmazták volna.

Ma már ez eléggé érthetetlen.