Evvel: "A legnagyobb erő és a legnagyobb tudás a világot, úgy, ahogy van, elfogadni, és az életnek föltétel nélkül, mindig és maradéktalanul örülni. " egyet értesz?

Igen, egyet, amennyiben az elfogadás valódi és nem csap át közönybe.

A második részével pedig maximálisan egyetértek.

igen, de tartozik hozzá az igazság szomjazása, a szellemi emelkedéshez egy "elégedetlenség". Hamvasnál ez nyilvánvaló is volt

„Ismeretes, hogy a tradicionálisnak nevezett vallások, bölcseletek, kultúrák a világi meg-nem-elégedést negatív színben láttatják, a társadalmi, anyagi, szociális elégedetlenséget hangsúlyozottan értéktelen gátló tényezőnek tekintik. Ezzel szemben létezik egy tradicionális értelemben is komolyan veendő elégedetlenség, amely az ember létrendi, spirituális helyzetével áll összefüggésben. Ha ez a spirituális elégedetlenség, tulajdonképpeni »hiányérzet« nem létezne, nem lenne szükség vallásokra.” (Stamler Ábel: A „soha-meg-nem-elégedés”.)

Ebben a formában igen:

Fodor Ákos: Mérleg-haiku

akárhogy,

akár-

mikor: aki nem boldog

éppen:

hálátlan

Csak ez is olyan, hogy ebbe belefér a boldogtalanság is, ahogy az elfogadásba az ellenállás, és a feltétel nélküliségbe a fenntartások... Szóval egyet értek azzal amit a szöveg mondani akar.

A létezés egyetlen értelmes célja kielégíteni a vágyakat.

Ebből adódóan nyilván cél örülni és boldognak lenni, viszont nem tudatlan birka módjára. A világ szennyétől nem tudunk elmenekülni. De a rámosolygás helyett talán jobb megpróbálni, hogy szebb legyen. És felelősségre vonni, azt aki elrontotta.