Szerinted mi a világirodalom három legfontosabb regénye?

Csak három? Nehéz lesz.

Milyen korosztály?

Kamaszként: Puskák és galambok, Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek, Gárdonyi: Láthatatlan ember, Orson Scott Card: Végjáték.

Tanulságos, pont annyira szenvedős és lelkizős, amit csak egy kamasz tud igazán élvezni.

Tolkien: Gyűrűk ura

A fantasy gyökere. Sok országban kötelező is. Göncz Árpád fordításában igazán jó lett. A Babó már nem az igazi.

Ken Follett: Katedrális, Az idők végezetéig

Megszeretette a történelmi regényeket, és az életrajzokat.

Alapvetően nem korlátoznám a szépirodalomra. Ott van a Trónok harca. Falom a könyveket, ezzel együtt is a legjobb, amit eddig olvastam. Aki nem olvasta, annak egy nagy élmény marad ki az életéből.

A kötelezőkkel az a baj, hogy kötelező. Miért ne olvashatna a gyerek azt, amit akar? Vagy válasszon 5 könyv közül, és kis létszámú tanuló csoportokban beszéljenek róla. Utána bemutathatja a többi csoportnak, vitatkozhatnak, írhatnak kedv csinálót, kritikát.

Szerintem csak az a fontos, hogy megszeresse a gyerek az olvasást. Mindegy, hogy mivel kezd, nem fog egy könyvnél megragadni, meg fogja keresni azokat, amik érdeklik.

Tudod ez nem egészen így megy.

Az ember az élete során különféle stádiumokba jut, most nem a korosztályokról beszélek, hanem az érzelmi világáról, érdeklődési köréről.

Egy időben nagyon faltam Steinbecket, aztán volt Hemingway korszakom, de olvastam én scifit is, például Asimovot, vagy Merle könyveit, Waltarit.

Ha megtetszik egy író, vagy egy stílus, akkor hasonlókat keresel, De mondhatnám Maugham, vagy Maupassant könyveit, novelláit. Eleve a novellák is egy korszakot jelenthetnek, szemben a regényekkel, de eszembe jut még Jack London, Golding, Camus, vagy Salinger híres Zabhegyezője.

Nagyon ömlesztve van ez így, de tudod van amikor kalandosabb, mozgalmasabb dolgok érdeklik az embert, van amikor lelkizősebb, filozofikusabb korszakod van, vagy megragad egy kor, egy korszak és ezek soha nem múlnak el teljesen, bár csökken az érdeklődés kissé és más veszi át a helyét.

Kissé hasonlít a vizuális élményekhez, ha valaki kalandfilmeket néz, attól még lehet romantikus korszaka is, vagy megszereti a drámákat, vígjátékokat.

Apropó dráma, én Shakespeare-t is főleg könyvben szeretem olvasni, mert a színházi díszletnél jobb a fantáziám, ha megszokod a jellegét, hogy mindig írják azt, hogy ki mondja a monológot, akkor élvezetesebb, mert a tízperces nagymonológtól minden néző elkábul én sosem tudom követni, de könyvben megállhatok, visszanézhetem, végiggondolhatom az író sziporkázását ha kell és még el is tudom képzelni vetületében az egészet, akár még ellenvetéseim is támadhatnak.

Jók azok a kötelezők, illetve a nagy írók egyéb művei is, érdemes rájuk is figyelmet fordítani.

Magyarokat nem írtam, mert a világirodalom érdekel, azt javaslom, hogy vagy iratkozz be egy könyvtárba, vagy könyvesboltban lapozz bele azoknak az íróknak a könyvébe, akiknek a nevét ismered és ha megtetszik, akkor van kiindulási alapod, eldöntheted, szánsz e rá időt a közelebbi megismerésre.

@4:talán mert a Biblia nem regény...

Nekem inkább az a meglepő, hogy komaradt pl. Frank Herbert Dűne-sorozata.