Tudom, nem sokan olvasnak manapság. De örülnék, ha valaki, aki kicsit hozzáértőbb, mondana véleményt az írásomról. Mások véleménye is érdekel, csak örülnék valami építőjellegű kritikának is.18L (? )

Tulajdonképpen tetszik, jó a mondanivalója, a szótagszáma, a rímek, érzelemmel teljes.

Biztatnálak, hogy folytasd az írást! Remélem, időnként derűsebb lesz a hangvételed...

Nem várom az örök valóságot,

Csak a múló pillanatot,

S ha egyszer emberré válok

Talán rájövök, ki vagyok.

A költészet nem prózai kijelentések egymásutánja, hanem mint a patakvíz duruzsolása hajnali erdőszélen.

Szép ez az élet,

Mert csak ebben alkothatok,

Él még bennem egy elmélet,

Miszerint amíg írok - addig vagyok.

Itt megint prózai kijelentések dominálnak és kihagyod a varázslat megihletésének lehetőségét.

A próza és költészet között a különbség, mint egyszerű hurkok kötése és egy csipke horgolása.

Itt van ez a négy sor:

Hajamban mennyi csók illata fészkel,

mint rozs tövén a fürj-sírású szél,

szememben szomjas vágyak nyája térdel

szerelmed kóborló vizeinél. /Váci M./

Vagy ez:

Szememben mennyi tűz csóvája lángol,

mint izzó tarlón a lángsugarú nyár,

számban éhes vágyak darázsraja táncol

szerelmed mézédes fullánkjainál.

/Ez utóbbi periférián kullogó verse/

A próza fekete-fehér, a költészet meg színkavalkád.

Vigyél színeket a verseidbe és attól lesz gyönyörű, és általa érzik meg belőle, hogy igaz a lelked, őszinte és emberi.

mint izzó tarlón a lángsugarú nyár