Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Művészetek » Tudnátok őszinte kritikát...

Tudnátok őszinte kritikát mondani az írásomról?

Figyelt kérdés

16 éves vagyok és eléggé érdekel az írás meg a költészet, ezért megpróbáltam írni valami kis novella szerűséget. Arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hibákat találtok benne és, hogy mennyire rossz. Nem tudom érdemes lenne-e foglalkoznom még ezzel.


"Mikor kinyitottam a szemem, a természetben  találtam magam. Csodálatos volt.

   Valahonnan a távolból madárcsicsergés hallatszódott, körülöttem édes, fehér virágok nyíltak. Akár egy felhőkkel beterített mező, úgy tetszett ez a szem számára. A nap sugarai pislákolva sütöttek a szemembe, ahogy az jött ment égi birodalmában. A felhők melyek úgy lebegtek az égen, akár a virágok a földön, egyszer-egyszer elbújtatták a napot, mintha csak az illetlen leskelődők elől tennék azt. Amerre csak a szem ellátott hegyek magasodtak, megpróbálták elérni a királynőt, a napot, aki uralkodóhoz méltóan megközelíthetetlen maradt. Az ég, melyet az azon trónoló úgy ragyogott be, hogy ahhoz semmi sem volt fogható, kékellett. A legszebb kék volt az amit valaha láttam. Ahogy sétáltam a mezőn, néhány könnyű léptemnél megsimogatták az apró virágok a lábaimat. Nevettek, olyan öröm sugárzott belőlük, hogy boldogság lengte be a világot. A madarak csicsergése egyúttal békét híresztelt. Felnéztem az égboltra, ahonnan ez az édes dallam származott. Szemem a napra tévedt, szinte farkasszemet néztem vele. Az előbbi kellemes fény most vakítóvá, elviselhetetlenné vált. A hegyek csúcsa, melyek már királynőjük közelében sem voltak, hegyes, vérszomjas ragadozóként leselkedtek az égbolt felé. Az ég elkopott, hamuszürkévé változott. A fű sárga volt, és a virágok ugyanilyen sárga vigyorral néztek rám. A madarak az előbbi dallam helyett rikácsoltak. Egyre hangosabban ezt kiabálták:

"szabadság".

Futottam, de ezúttal lábaim ólomsúlyúak voltak. A mellkasomat összepréselte az a teher amit a tudás okozott. Vissza pillantgattam még a múltban szépséges mezőre, de többet nem tudtam úgy csodálni. Meneteltem míg nem egy patakot találtam. Koszos volt a víze, de gyönyörű. Belekortyoltam, éreztem ahogy a torkomat végigmarja a sár. Hiába volt gyötrelmes, mégis élveztem minden percét, ahogy a porszínű folyadék hűsítette torkomat és egyaránt lelkemet.

   Abban a pillanatban boldogtalanabb voltam mint bárki más és mégis, szabad vagyok. "



2020. máj. 8. 00:25
 1/3 anonim válasza:

Szia


Az írás és a költészet egybevetését látom ebben a novellában. nem rossz, de az ilyen üzenetet én inkább versbe írnám, mert ez inkább egy szimbolikus valami. A novella inkább legyen egy történet. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell bele átvitt gondolat, morális felvetés... Sőt!

De szerintem az ilyesmit inkább versbe.

Az eszközökről annyit, hogy használj többet. ne csak hasonlat, metafora, megszemélyesítés legyen (mondjuk ezeket megint inkább csak versbe). Az elején nagyon sok nekem a cukormáz, habár a végére ennek van jelentősége, mondjuk versben jobban működik.

Vannak dolgok amiket nem értek. Peldául a tudás része, vagy ez a boldog és mégsem boldog, most ez vagy egy Ophelia hasonlat, vagy szexuális utalás. Kicsit menj bele jobban a sztoriba, írd le, hogy milyen érzéseket keltett benned az adott szituáció, de minél választékosabban és pontosabban.

Remélem nem hangzott bunkónak , csak segíteni szeretnék. Egyébként 16 évesen ez nem is olyan rossz, van mit csiszolni, de korántsem szar a szitu. Ami meglepett, hogy van benne aranymetszés.

Folytasd az írást, jó lesz ez!

2020. máj. 8. 03:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
Nekem nagyon tetszik, csak így tovább.
2020. máj. 8. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

Túl van cifrázva, novellának nem nevezném, tárgyát tekintve meg nem egy nagy fogás, ami az volna, ha jól értelmeztem (de ha nem, javíts ki), hogy a tudás szabadabbá tesz, de minél többet tud az ember, annál kevésbé látja rózsaszín ködben a világot. Egyébként kötve hiszem, hogy saját tapasztalatból írod, ami persze nem baj, csak aki ilyen butácska valamit ír, annak semmiféle jelentősebb tudás nem préseli össze a mellkasát..


Egyébként azt tanácsolom, ha írni akarsz, tanulj meg egy szöveget központozni.

2020. máj. 8. 10:45
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!