Mi a véleményetek erről a versről?

Pergő ujjak dobolnak egy térden,

Édes vágyak cikáznak egy szívben,

Csinos lányka pillant kis tükrébe,

Angyalt idéz egy robogó fülkébe,

Várva várja az egyetlent,

Ki létébe világot teremt,

Fogynak a méterek, de messze az állomás,

Pörög a képzelet, lesz- e itt vallomás?

Sötét alagútba futnak a sínek,

Egyre csak lomhábbak a percek,

Szürkés fények törnek át az ablakon,

Új remények élednek egy arcon,

Kék ruhácska, finom kis topánka,

Egyre csinosodik ez a lányka!

Fogy a rúzs, csábosak a szemek,

De csak nem nyugodnak a kezek,

Fékez a vonat, itt az állomás,

Leányka, közel már a vallomás!

Dalra kelnek a gondolatok,

Nézd, mily zsúfoltak a peronok!

Megállott a vagon, kinyílik a világ,

Földre száll itt egy gyönyörű virág,

Tekintete vadul cikázik,

Előtte csak embertömeg látszik,

Hol van az egyetlen, keresik a szemek,

E sok arc között eltűnnek a lelkek,

Kopog a topánka, egyre hangosabb,

Nincs itt az ifjú, egyre biztosabb,

Megdermed a leányka, vár,

Nem látja be, ez kár,

Múlnak az órák, sötétedik,

Két ártatlan szembe könnycsepp szökik,

Ne búsulj leányka, indulj haza,

Néked nyílik még rózsák hada,

Boruljon most fénybe szíved,

Mert a mennyet még nem ismered,