Mi van ezzel a mai magyar költészettel?

Én nem értem eskü, régen iskolába jártunk.

Volt irodalom óránk, meg még sok tantárgyunk.

De magyarból éveken át tanultuk a költőket,

verseiket, életüket és megihletőiket.

Elnézem a kortárs költészetet, hogy hol a hiba?

Mi történt a magyarsággal? A költőinkkel?

Mintha hagyatékaikat gúnyolnák ezek.

Láttam írt valaki egy szép verset, mint régen,

Nekiugrottak az értelmiség szép sorban, keményen.

Mondván műveletlen, hagyja az írást másra,

De ugyan kire, műmájer pózerekre, ezekre?

Költőink forgolódnak sírjaikban sírva,

mert sírnak a mai költészet sivárságán.

Mintha a rímek elvesztek volna a szavakban.

Mi történt?

Ha a régi pedig haszontalan, minek tanítják untalan?

Mi ma a költészet, összecsapott prózák sora?

Ez a magyar irodalom? Itt mindenki ostoba?

Uram Isten, nincs bennük szisztéma,

Nincs bennük harmónia, értelmük monotónia.

Amikor valaki szépet ír, nekirontanak a nagyok,

mondván ,,Jobban írok, sőt ragyogok."

Hát nem látják a jeleket, nincs bennük önkritika?

Némelyek még odateszik magukat, de értelmetlen.

Ez a mai magyar költészet, ismeretlen, értelmetlen.

Untat, álmosít, olvashatatlan,

pedig olyasmi, mint ez: Minősíthetetlen,

megtanulhatatlan, értelmetlen, érvénytelen.

Kérdem, mire fel és rájöttem, a pénz beszél,

Kutyaszar táncól és a kefe kefél.

A mai magyar irodalom lángol,

Régi fénye épp csak pislákol

néhány magyar senki szívében.

Most ez, amit összeírtam megüti a magyar mércét?

Vagy talán azért sem, mert ingyen adtam?

Érti valaki kérdésem és átértékelné szemléltetésem?