Erről a versről mi a véleményed?

Mit nem lát a szem, érzem, ott lakik a válasz

Építjük napjainkat, egy vászonra festünk

Körülnézhetsz, elindulhatsz, vagy meg-megállhatsz

S hallgatod, ahogy mások mondják: porból lettünk

De jaj, még a porszem is óriás azoknak,

Kik idők kezdetétől lelketlen vándorok

Ha olyan kedvük, kapcsolódnak, vagy elválnak,

S teremtenek mindent, mit most itt láthattok

Ők a mindenség, furcsa, még csak nem is tudják,

Alkotnak csillagot, életet és tudatot

Formálják minden jövőjét, jelenét, múltját,

S mi volt az, mi ennyi hatalmat adhatott?

Ennyi volna csupán, a véletlen játéka,

Hogy élünk, szeretünk, ölelünk s elveszünk?

Létünknek e kérdés az igazi árnyéka,

Mit mi mégis időről időre felteszünk.

Szeretném hinni, hogy ezen apró elemek

Valójában tudják, miért, merre indulnak,

S valamit, ha nem is úgy, mint mi, éreznek,

És olykor elveszett társuk után kutatnak.

Kutatnak, hisz érzik, hiányzik a másik fél,

Kivel milliárd éve egymás mellett ültek,

S nem véletlen az, hogy vágyunk így bennünk él,

Hisz két emberben végre újra egyesültek.