Van olyan mikor a művész azt érzi, hogy jó amit csinál megtalálta az útját?

Így van ahogy írod.

Mivel folyamatosan fejlődsz-és ez a természetes, így ha legprímább képedet is készítenéd újra, megint más lenne, vagy jobb.

Azért írtam hogy más, mert azt is fontos látnod, hogy a másmilyen nem feltétlen jobbat jelent, hanem tényleg mást.

Mindig más a lelkiállapotod és abban a pillanatban, időszakban a tudásod akkori legjavát hozod. Ugyebár mást úgysem tudsz..de legközelebb ismét más lenne, akár egy nappal később is.

Ez van. :)

Ha ezt elfogadod, akkor lehetsz megelégedett is akár, bár ismétlem, folyamatosan fejlődsz, így elvileg egyre jobb és jobb lesz. . . vagy másabb :)

Ha elfogadod a másságot ilyen értelemben, akkor megelégedett lehetsz.

Ne úgy nézd kizáróleg a képeid, hogy mai ésszel, tudással jobban csináltam volna, hanem lásd a fejlődést, lásd azt, hogy életed akkori szakaszában ennyi tellett, azt viszont megragadtad.

Nézd úgy, mint mérföldköveket.

Az is te voltál akkor, a mában is te vagy és a jövőben újabb mérföldköveket fogsz lerakni.

Olyanok, mint a gyerekkori fotóid. Te voltál csecsemőkorban, gyerekkorban, kamaszon, felnőtten ..stb.

Egyikre sem mondhatod nem te voltál, de a fejlődés is egyértelmű. Többet tudtál gyerekként, mint csecsemőként, de ahogy idősödsz, a tudás gyarapodik.