Hogyan hangzik pontosan Petőfi Sándor édesapjának a színészetre tett megjegyzése (kb. : furcsa egy mesterség az a komédia)?

1: De általában magyarul beszélt ő is, ha jól tudom. A pontos szavakat nem tudhatjuk, mindenesetre nem volt jó véleménye.

Egy estém otthon.

Borozgatánk apámmal;

Ivott a jó öreg,

S a kedvemért ez egyszer

Az isten áldja meg!

Soká nem voltam otthonn,

Oly rég nem láta már,

Ugy megvénült azóta —

Hja, az idő lejár.

Beszéltünk erről, arról,

A mint nyelvünkre jött;

Még a színészetről is

Sok más egyéb között.

Szemében » mesterségem*

Most is nagy szálka még;

Előítéletét az

Évek nem szüntetek.

»No csak hitvány egy élet

Az a komédia !«

Fülemnek ily dicsérést

Kellett hallgatnia.

»Tudom, sokat koplaltál,

Mutatja is szined.

Szeretném látni egyszer,

Mint hánysz bukfenczeket.«

Én műértő beszédit

Mosolygva hallgatám;

De ő makacs fej! föl nem

Világosíthatám.

Továbbá elszavaltam

Egy bordalom neki;

S nagyon-nagyon örültem,

Hogy megnevetteti.

De ő nem tartja nagyra,

Hogy költő fia van ;

Előtte minden ilyes

Dolog haszontalan.

Nem is lehet csodálni!

Csak húsvágáshoz ért;

Nem sok hajszála hullt ki

A tudományokért.

Utóbb, midőn a bornak

Edénye kiürült.

Én írogatni kezdtem,

Ö meg nyugodni dűlt.

De ekkor száz kérdéssel

Állott elő anyám;

Felelnem kellé — hát az

írást abban hagyám.

És vége-hossza nem lett

Kérdezgetésinek ;

De nekem e kérdések

Olyan jól estének:

Mert mindenik tükör volt,

A honnan láthatám:

Hogy a földön nekem van

Legszeretőbb anyám!

(Duna-Vecse.)