Vált ki belőletek valamilyen érzést ez a szöveg?
Nyomás alatt
Fekete a pince.
a kulcslyuknyi ablakon egy cinege legyint be.
Leesek az ágyról.
ammóniaszag és mocskos beton beszél a halálról.
Enyészet vesz körbe.
kitapintom a hátam vékony, és egészen görbe.
Síri csend van.
a szobában nincs semmi, így groteszk kis rend van.
Ujjaim szaladgálnak.
mint férgek, kik látják, hogy hol a kijárat.
Reccsen egy csont.
melyet bőr már nem fed, s virágot sem bont.
Varjak.
Körülöttem szarnak, és hull az eső arcomra.
Nyomás alatt
vagyok egy hideg pincében, de még itt is jobb, mint gondolataim kínzó börtönében.
Ez nem egy vers, vagy bármi, semmilyen szabályt nem követtem soha, csak írok mindenfélét, mert ez segít. Viszont már régóta nagyon kíváncsi vagyok, hogy más mit gondolhat róla, mikor elolvassa, lehet hogy semmit(vagy semmi jót), de érdekel.
válasza: válasza:Nyilván nem látom, hogy mi van benned és mi vesz körül.
Ez a szöveg egy villanásnyi betekintést ad egy beteg elmére.
Hogy ez a betegség mennyire súlyos, és milyen módon vagy hatékonysággal gyógyítható - na, ehhez kellene a pszichológus és még jó sok beszélgetés.
Egyébként, ha csak így leírod a gondolataidat, ezt hívják automata írásnak, és sok művész kísérletezett már ezzel.
Valamint ez egy jó alap a pszichológusnak is.
válasza: válasza:Én nem elemeznélek ki, mindig utáltam irodalomórán is, amikor nekem kellet megmondanom, mit érerez a költő. Nem vagyok én pszichológus.
Ami inkább lényegesebb, és amire szerintem te is kíváncsi vagy az, hogy énelőttem megjelent egy kép míg olvastam. Én festészettel foglalkozom, és eléggé vizuális vagyok. Nem az a fontos, hogy pont azt láttam-e amit te, hanem az, hogy megmozdított valamit. Egy fekete-fehér képet látok, ahogy egy emberi alak az ablak felé fordulva ül egy ágyon a jobb karjára támaszkodva. Az alak sovány, kilátszanak a gerinc csigolyái, haja gyér. A szobában félhomály van, csak a kintről beszűrődő kora esti kevés fénytől rajzolódik ki homályosan az alak. Az ablak függöny nélküli, osztott, hosszúkás. Az üveg piszkos. Kint szakad az eső, és a romos épület rozzant ereszéről ömlik a víz az ablakpárkányra. Az ágyon nincs ágynemű, csak egy gyűrött, rossz lepedő.
válasza: válasza:Igen.
Arany Jánost juttatja eszembe:
"Ha nem tudsz mást,mint
eldalolni saját fájdalamad s örömed...".
Bizonyosan óriási hatással vannak rám a művészek, akiket kedvelek, és Radnóti is köztük van. Bár sosem gondoltam, hogy ez (ennyire) érzékelhető, de köszönöm a felvetést. Egyébként rendkívül érdekes számomra, hogy így azonosítjátok velem az érzelmeket, amiket megjelenít ez a szöveg. Mindig úgy gondoltam, fájdalomból tudok írni, és nem is sejtenétek, mennyire láthatatlan tud lenni ez fájdalom, elbújva lapokon, évtizeden át rejtegetve. Szóval, köszönöm a hozzászólásokat, mindenkié elgondolkodtatott, és ha lehet egy megjegyzésem, figyeljetek oda egymásra :)
(Egyébként, ha bárkiben még felvetődik valaki, továbbra is kíváncsi vagyok.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!