Elismert, számon tartott költő tényleg csak az lehet aki irodalmár és/vagy irodalomszakos? Egy szakács, pék vagy lakatos, ha netán akad érzéke és egyszerűen csak verseket ír, az nem elég?

Azért, mert a költészetnek is megvannak a maga szabályai, amelyeket meg kell tanulni, úgy, mint minden szakmának.

Az jó érzék édeskevés. Orvos sem lehetsz csak azért, mert érzéked van hozzá, szülésznő és tanár meg cukrász sem. Mindenhez tanulni kell az alapokat.

József Attila volt a százmillióból egy, de irodalmár volt ő is, diploma nélkül.

Nádsa Péter pedig nem költő, ugyebár.

Nádas nem költő, hanem író, ez igaz. Ha a prózához nem kell egyetem, akkor a költészetben miért?

Persze irodalmat tanulni jó, ha az embert érdekli és műveli is azt. De nem feltétel.

Nyilván nem katyvaszt kell írni, hanem jó verset. És sok verset kell olvasni, figyelni, hogy mások hogyan dolgoznak. És irodalmi lapokat is érdemes olvasni rendszeresen, megismerni, hol tart ma a költészet, szóval munkát kell belefektetni.

De azt nem hiszem el, hogy ne lehet diploma nélkül jó költőnek lenni.

Amiről te beszélsz, az az utánzás. Olvasgatni sokat ... persze.

Komoly, egyetemi szintű tanulmányok és azzal járó tuás szükséges. Nem önmagában a "diploma".

Kezdetben a legtöbb költő utánoz, csak később találja meg a saját hangját. Ez egy fejlődés. Ehhez kell a tudatosság.

És nem olvasgatni kell, hanem olvasni "életre halálra".

És nem árt, ha a kezdő költő meg tudja mutatni a verseit egy tapasztaltabb költőnek vagy irodalmárnak, aki visszajelzi, hogy miben kéne még fejlődnie.

És valóban, egy egyetemi képzésén ez könnyebben kivitelezhető, hiszen ott nyüzsögnek a "nagy emberek", de nem feltétel.

Azt gondolom, ha valaki költő akar lenni, írjon verset, és fejlesszék magát folyamatosan.

Nincs szó arról, hogy szakács, vagy üveges ne lehetne elismert költő. Lehet!

Csak éppen nyilván azért szakács, mert azt szereti csinálni. És abban jó. A többiben műkedvelő.

Elismertnek lenni annyi, mint mások által ismertnek lenni, tevékenységemet ismerni, szeretni, érdekesnek tartani, odafigyelni rá. Amikor ezekből elég sok összejön, azt mondjuk, elismert lettem. Ebben az illetőnek annyi a szerepe, hogy olyant csinál, amire (egy adott korban) mások kíváncsiak. Egyéb ráhatása az illetőnek nem tud lenni, hiába akar.

Esterházy azért elismert, mert tette a dolgát, mással nem törődött. Csak éppen akadt sok ember, aki szeretett olvasni jó könyveket, így ráakadt. Elolvasta, tetszett neki, onnantól kereste. Azokat is elolvasta. Ez örömet szerzett neki és ezért erősen odafigyelt a munkásságára. Az ezeket az embereket valójában nem érdekelte, mit csinál ezen kívül Esterházy. Az is tetszett volna ha focizik (mint a testvére), ha golfozik, vagy széket farag.

Egyébként egy tevékenységet magas fokon űzni nem lehet mellékesen. Idővel lehet valaki egy hobbiban jó "mesterember", de a művészi tökélyhez vasakarat, és nagyon sok munka kell. Elhatározásból nem lehet. Márpedig az elismertség sok ember egymástól független azon véleménye, hogy jó neki azt a dolgot nézni, olvasni, birtokolni, vele együtt lenni. Nem egy dolgot, hanem a szerző sok dolgára vonatkozóan. Ezért ugyan nem kizárt, de gyakorlatilag esélytelen, hogy egy pék költőként legyen elismert. És ehhez semmi közük a szerkesztőknek. Ehhez kizárólag a péknek van köze.